Tanúhegyek 30

Tanúhegyek 30

A Balaton-felvidékre mindig, minden évszakban szeretek jönni. A tavaszi Tanúhegyek-túra idén is remek volt. A túrák Pelso és cartographia fordulósak voltak. A 30-as távot választottam idén(is). Hat óra előtt elindultunk Szombathelyről, hogy időben autózzunk el Badacsonytördemicre. Kálmán és Zoli az 50(57)-es távot választották, míg mi Rékával megelégedtünk a 30-assal. Rajtban már ismerősök fogadnak minket. Mindig szeretem azokat a túrákat, amiket ez az egyesület szervez, hiszen tudom, hogy sok kaját nem kell vinnem és a profi szervezés garantált. Negyed 8 körül ki is lőttünk az indító Túró Rudolffal a kezünkben. A srácokkal hárman vágtunk neki a túrának. Egyből emelkedővel kezdünk. Elérkezünk a Bujdosók lépcsőjéhez. Rengeteg lépcső. Nem érdemes számolgatni. Gyorsan túl lettünk rajta. Badacsony! Számomra a tanúhegyek között a Number One! 

Az első EP a Ranolder-keresztnél volt. Természetesen a fotó a Balatonról nem maradhatott el, még akkor sem, ha messze nem ez volt a legszebb kilátás amit innen láttam.

Egry-József kilátóhelyen át a Hertelendy-emlékkőhöz jutottunk el. Az itt elvesztett szintet vissza kell valahogy nyerni, nemde? Néhány lépcsőt itt is leküzdünk. Kisfaludy-kilátó jön. Mindig érdemes ide felmenni. Most is volt értelme, hiszen ha nem is a Kab-hegyet, de a környező hegyeket láttuk.

Kocogás következik. Lajosék éppen mennek fel a kilátóba. Kőkapun jól lehetett kocogni egészen a Klastrom-kútig. Itt Balaton-szeletet kaptunk. Kocogtunk is tovább. Leértünk Badacsonytomajra. November óta először. Sörpatikában üdítőzünk egyet. A Szent-Imre templomról a fotó nem maradhatott el.

71-es főutat metsszük. Nini! Ott van a Kisfaludy-kilátó!

Vannak akik ott tolják a környéken. Szurkolunk nekik is. Badacsonyörsön vagyunk. Megpillantjuk az Örsi-hegyet, ahol pár hete volt egy igen erős benézésünk és ahová ma is felmegyünk utunk során. Varga pincészetnél ismét EP volt. Sós dolgokat ettünk itt. Közben "szegény" pontőröket "sajnáltuk", hogy itt kellett nekik ülni.

Folly arborétum következett. Most is gyönyörű volt. Kicsit szégyenlem, hogy ezen a TT-n kívül még nem volt alkalmam ide eljönni. Majd nyáron?!

 A kilátóból fotózva a Badacsony, meg valami halas-tó, ami a Balaton névre hallgat. :-)

 Örsi-hegyen valahogyan átugrottunk ügyesen. Izzasztó volt. Jééé? Máris itt van a Pálos kolostorrom? Itt ám!

711 éves a Magyar Pálos rend. Aszalt gyümölcsöt ettünk itt. Két fajta is volt, keserű és édes. Mindkettő ízletes volt. Salföld fele jobbra a Hegyestűt sikerült észre venni.

Salföldre beértünk. Faluházon megpillantjuk Balassi Bálintot és már az EP-t is. Az ellátás...hát...nem tudom elmagyarázni, hogy milyen jó volt. Én természetesen disznó módjára röpültem mindenre

Könnycseppet nem hullattam, de nehezen hagytam ott a többi dinnyét. Salföldet elhagytuk. Egy búcsú fotót lőttünk a helyi csacsiról.

 Na, de csacsikám! Az nem csacsi eledel! :-)
Hullámzunk egy kicsit a hangulatos erdőben. Tóti-hegy lábánál aznap először elő vettem a botokat. Bottal nem is vészes ez a hegy...sőt...kezdem megszeretni. Oké! A kilátás is közre játszik! :-)

 Andival és Attilával futunk itt össze. Ereszkedünk is le a hegyről. Istvándy pincészetnél vagyunk. Zene is van! Zsíros és lekváros kenyér is jut mindenkinek. Kínálnak minket borral. "Nagy duzzogva", de elfogadjuk.

Itt szétváltunk. Ők jobbra, én balra fordultam az aszfaltnáé. Jó utat kívántunk egymásnak. Innentől kezdve egyedül folytattam utamat. Emelkedő kicsi hullámzással. Jobb indexet kiraktam a Gulács emelkedője felé. Az elején a köves részen a botot nem is használtam. Utána azért kellett. Viszonylag nem volt szembe forgalom. Megpillantottam a Szigligeti várat.

Egyszer csak nézek balra. Az meg mi? A Gulács helyi báránya. Pontőrök mondták, hogy egész nap itt mászkált.

A hegy tetején a helyi gyíkokat is sikerült lencse végre kapnom.

Lefele az egysávos Gulács autobahn már jobban megvolt telve, de így is sikerült biztonságban lekocogni rajta. Kicsit viharvert volt az út itt. Ennek ellenére jó volt, mivel csak a léptemet halottam, a botom kopogását és az erdőben tanyázó méheket. Csodás volt. Kutya ugatás fogadott. Meleg volt és ezt ő is tudta, nem is akart kijönni az árnyékból. Nem mondhatom, hogy jól őrizte a pipacsokat, hiszen le tudtam fotózni.

Megtisztelt engem a Csobánc és elő bújt.

Sikeresen beértem Badacsonytördemicre. Ezzel együtt megvan a túrafüggő ezüst. Remek túra volt! Kapom a díjazást és a kajajegyemet a mákos tésztára. Innen jöhetett a hosszú várakozás, ami csak egy pillanat volt hiszen rengeteg ismerőssel futottam össze és Szendrő Szabolcs csodálatos előadását is megnéztem. Összességében: Remek napot tölthettem el itt a környéken a mindig csodálatos Balaton-felvidéken. 958 fő indult az összes távon. Meg tudom érteni! Felkerült a túra az én személyes top 5 listámra! Köszi a szervezést!

Vendvidék 25

Vendvidék 25

Az előző napi 50 km után vasárnap megrémülve mentünk Felsőszölnökre, Kálmánnal, Danival és Rékával. Dani a maraton mellett döntött, mi meg megelégedtünk a 25-ös távval. Sok esőt írt, így megnyomósra terveztük a túrát. 7:10 kor már ki is lőttünk(később kiderül, hogy miért baj ez).

Danival még együtt megyünk. Elhagyjuk a falut. Az utolsó házat megpillantjuk, amiről fotót érdemes készíteni, hiszen a mai Magyarország második legnyugatabbra fekvő lakóháza.

 Aznapi legkeményebb emelkedőn mentünk fel a Hármashatárhoz. Elsők vagyunk a 25 km-en. Direkt körbe mentem az emlékműnél, így 10 másodpercen belül három országot sikerült érintenem.

Kis beszélgetés és mehetünk is tovább. Réka kicsit lemaradt itt tőlünk. Danitól búcsút veszünk, hiszen ő balra megy, mi meg jobbra. Ausztriában vagyunk. Megtaláljuk a zöld kilátót, de kilátás nincs róla, hiszen itt körbe fák vannak. Egy fotót azért megér.

 Magyarországra visszatérve egy kis dilemmába ütköztünk. 

Nem! Nem a kilátás miatt. Szemben egy kutyától megijedtünk, hiszen kerítés sehol és nem láttuk, hogy meg van e kötve. Megvolt, de csak később derült ki. János-hegyen vagyunk. Pontőr sehol. Idő? 9:10 és mikor nyit a pont? 10:45. Hűhh. Hát itt azonosult bennünk, hogy 8-tól lehetett csak indulni.

Itt ért utol minket Réka. Hullámzunk az erdőben. Néhol keressük a piros jelzést. Metszettük Felsőszölnököt. Májusfát látunk és fotózunk.

Jobbos kanyar és egy agresszív kutyával és régebben pottyantós wc-vel megáldott udvaron keresztül mentünk. Érdekes ez a piros jel. Egyszer temetőn megy keresztül(Sümeg), egyszer meg más udvarán.

Kis szintemelkedés, majd szintben mentünk sokáig, így eléggé bő beszédű volt mindenki. Kétvölgybe érkezünk el. Egy potyautas is mellénk szegődik. Egy kutya, aki sokáig jött velünk.

Nem tudtuk kié. Szerencsére, még a nyugodtabb fajtából volt. Próbáltuk lerázni, de nem ment. Amikor más fele ment, akkor a szagunk után jött. Egy idősebb nővel találkozunk és meséli, hogy azon a környéken rengetegen betelepültek és ők úgy sétáltatnak, hogy csak szabadon engedik őket. Elbúcsúzunk tőle. A kutya meg rohangált fel-alá. 

Jobbról kutya ugatás hallatszik. Ha ezek egymásnak esnek...szerencsére nem így lett. Annak a kutyának a gazdája ismerte a kutyát és szólt neki. Addig mi mentünk tovább a kilátóhoz, a Katalin-hegyre. 

Pontőrök elméletileg egy óra múlva jöttek volna, ám akkor értek oda amikor mi fotóztunk. Ők voltak az előzőnél is egy darabig, így meg kaphattuk a pecsétet is és az ellátást szörp és nápolyi jegyében.

A Kapfeinsteini vár

A kutya rendesen megvárt minket. Elbúcsúzunk a pontőröktől és megyünk tovább Szlovénia felé.

Átmentünk a határon. Mondhatni "átcsempésztük" a kutyát a határon.

Čepinci határában mentünk. Itt megérkezett a kutya gazdája. Megszökött, mint kiderült már nem először. Nagyjából 6 kilométer át jött velünk. Határ mellett mentünk jó sokáig, aztán a határkövek után már végleg Magyarországra értünk.

Kálmán egy fekete én meg egy fehér kutyára emlékeztem itt. A fehér kutyát kikerültük, de a feketét nem és mellette volt egy barna is. Rendesen megálltunk itt. A vas ketrec nyitva volt. Amikor nem figyeltek elosontunk szépen. Innen már megnyomtuk rendesen. Sikeresen beértünk Felsőszölnökre. Díjazásunkat megkapjuk és kupont is kapunk, amit ott helyben be is váltottunk. Én ismét külön díjazást kapok, hiszen itt is legfiatalabb teljesítő lettem. Ezt nem hittem volna, hogy 25-ön is. Természetesen nem ellenkeztem, így hát átvettem. Két külön díjazás egy hétvégén. Később kiderült, hogy három kullancsot sikerült össze szednem a túrán.

 Azóta már fent vannak a kupáim mellett a polcon. Köszi a szervezést! Jó kis hétvége volt!

Előtte nap az Őrség 50-et csináltuk. Annak a beszámolója itt található:

https://marktourshun.blogspot.com/2019/05/orseg-50.html

Őrség 50

Őrség 50

"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent"(Radnóti Miklós)

Nekem az Őrség mit jelent? Hmmm. Gondolkozzunk! Vas megye ugyanúgy, tehát hazai terep, de valamiért nem érzem magam otthon. Szégyen szemre évente az őrségi látogatottságaim száma egy számjegyű. Májusban Őrség és Vendvidék teljesítménytúrákat rendeznek ezen a környéken, amin most már második alkalommal sikerült részt venni és néhány varga betűvel, de teljesíteni.

Szombaton hárman indultunk neki a kalandnak Szombathelyről. Kálmán már ismeri a környéket, mint a tenyerét, Dani meg elsőbálozó ezen a tájegységen. Körmenden Réka is beszáll a kocsiba, így aznap négyen indultunk el négyen Őriszentpéterről.

Átkelünk a hídon és lefotózzuk Őriszentpéter egyik látványosságát, a református templomot.

Beton koptatás már az elején. Ilyenkor nem hittem volna, hogy visszasírom. Templomszeren vagyunk és máris kapjuk a pecsétet. Jöhetnek az átkelések amik tavalyról rendesen megmaradtak. A Zala könnyen adta magát.

EP? Igen! A vadászház! Elsőre nem rémlett, de később beugrott, hogy itt is van EP. Kezdődik a műsor a sarat illetően, bár ez még csak előjáték volt. Hosszú beton egyenes és máris Szalafő, pityerszeren vagyunk. Itt szólunk pár túratársnak, hogy nem jobb oldalt, hanem bal oldalt kell menni.

Az EP-n citromos szeletet kapunk.

Kifele láttunk Európai bölényeket.

Nem fogok hazudni. A következő 9 km monoton volt. Hosszú egyenesek néhány kanyarral fűszerezve. Egyszer csak mást sem hallunk, hogy:Cupp, cupp, cupp. Rendesen saras ez a rész. Némiképp megingunk itt, mivel nem ismerős senkinek. Szlovénia táblát találunk. Jó helyen vagyunk!

Karavlához érkezünk el. Itt előbb Veráékkal, majd Reniékkel futunk össze.

Reni érkeztével a tempónk növekedett. Orfalunál a teaháznál EP és a túra szempontjából egy fontos rész. A mentás limonádé isteni volt!

Elhagytuk Orfalut és bedobtam egy szendvicset. Itt kezdődött a "buli". Kálmánék előre mentek, így Rékával ketten folytattuk utunkat. Hú de nem éreztem magam jó. Könnyítenem kellett magamon. Hasmenés. Na ez remek! Innentől már nem annyira élveztem és még a fele hátra volt. Farkasfán már a helyi erő jelezte, hogy menjetek innen.

A kocsmában találkozunk Kálmánékkal és útjukra engedem őket, mi nagyon más tempót megyünk ma. Újabb hasmenés érkezett meg nálam. Colát iszok, hátha az vissza fogja(később kiderült, hogy segített). A haranglábat természetesen nem hagyhattam ki, így lefotóztam.

Egy helyen a falu végén sikeresen benéztük. 200 métert tettünk bele pluszba, így 400 az összes plusz táv. Itt hozzánk csatlakozott Vivien. Továbbra sem éreztem magam toppon. Át keltünk a Lugos-patakon. Valaki az ugrást, valaki meg a kerülőutat választotta. Én az előbbi csoportba tartoztam. Ismerős szakasz jött. DDK. Hársas-tóról ismerős talán?! Kondorfán a kocsmában almafröccs mellett döntök. Nem tartott sokáig a fél litert leküzdeni. 

A következő rész nagyon nem hiányzott. Ákron-bokron keresztül mentünk, kerítés kerültünk és cuppogtunk egy jót a Dó-réten.

A Bárkás-tónál EP volt. Ispánk már elhanyagolható távolságra volt. Az itteni kiwi szörp fenséges volt.

Nem mesze innen sikerült kidobnom a taccsot, úgyhogy sajnos az itteni faházak után a maradék 6 kilométeren egy db fotót sem csináltam. Verákkal innen már együtt fejeztük be a távot.

Disznó-tetőn magunknak pecsételünk. Nem messze már Őriszentpéter van. Beérünk Őriszentpéterre és sikeresen varga betűkkel abszolváltuk a távot, így 10 órás teljesítési idővel kaptuk meg a díjazást. Én külön díjazásban részesülhettem, hiszen én voltam a legfiatalabb, aki ezt a távot teljesítette. Pólót is veszek természetesen. Köszi a szervezést!

 Másnap meg mentünk a Vendvidékre, amit itt olvashattok:

https://marktourshun.blogspot.com/2019/05/vendvidek-25.html