2018. október 21., vasárnap

Írottkő 70

Írottkő 70
"Rocktóberben születtem én!" Az utolsó teljesítménytúrám kiskorúként.Írottkő 70!Számomra az idei év sláger túrája.Fogadjátok sok szeretettel!Október hónapnak lassacskán vége.Ez csak egyet jelenthet, hogy Írottkő túrák.Reggel Kálmánnal és Zolival indultunk el Kőszegre ahol 30-dik alkalommal rendezték meg az Írottkő teljesítménytúrákat.Idén jubileumi rendezés miatt ismét a 70 távot lehetett választani a szokásos 50,35,20 mellett.6:00-kor volt a tömegrajt.Azt hittem, hogy max 15 ember lesz.Ennek ellenére jó páran neki indultunk a 70 km-es távnak.Végül a rajtból még Andris is hozzánk csatlakozott így négyen indultunk meg az első EP felé ami az Enikő-forrás volt.Fejlámpa bekapcsolt állapotban.A mezőny elején haladtunk.Az első komolyabb emelkedő az Enikő-forrás előtt volt.Felértünk és kerestük az EP-t.Végül meglett ez is.

Tanácskozás az EP hollétéről.










Elindultunk a piros jelzésen velem felé.












Velemig volt egy kódos EP. Velemben meg egy sima EP.Remek időben értünk ide.5,9 km/h átlagot mentünk Velemig.Velemben isteni tea és a napfelkelte fogadott minket.













Andris itt előre ment.Hárman folyattuk a maradék 61-62 km-t.Megindultunk Bozsok felé.

Velem határában.










Elértünk Bozsokra ahol a pecsételés után megindultunk aznapi legkeményebb emelkedőn a Bozsok-Írott-kő szakaszon.Közben a Kalapos-kőnél volt egy kódos EP.












Szépen haladunk felfelé közben mondom a srácoknak, hogy ott balra az erdőben egy Soós András.Utána találkozunk itt fura(legalábbis számomra fura)dolgokkal. Srác csak úgy hangosan hallgatta a zenét.Eléggé idegesítő volt, de ha neki ez jó akkor nekem is. Felértünk az Írott-kőre.A kilátás nem a legtökéletesebb volt, de ennek is megvan a maga varázsa. 












 Egy részt ismét érintünk amit már felfelé megtettünk.Ezt a részt elhagytuk és megindultunk Velem felé aznap már másodszor.A Hosszú-völgyet kis túlzással végig kocogtunk. Elértük Velemet.Isteni teából volt még bőven.Itt megtudjuk,hogy 40 fő vágott neki a 70 km-nek.Szép szám. Azt is megtudtuk, hogy mi a 6,7,8 helyen megyünk.Egészen jó.Jött a következő keményebb emelkedő.A sárga Alpannonián mentünk fel.Szent-vid kápolna után megcsodáltuk azt a részt amit aznap egyáltalán nem érintünk, a kendiget.












Hörmann-forrást is elértük.Vizet veszünk és irány a Stájerházak.Közben belekocogunk, majd elérjük a Stájerházakat.Itt almát kapunk.












Innen jött az a szakasz ami a tavalyi Írott-kő 50-es távról nagyon megmaradt.Akkor egy éve nagyon megküzdöttem ezzel a szakasszal ami a Hétforrásig tartott számomra.Ez egy hosszú rész.Így kicsit félve indultam tovább.Alpannonia jelzésen értünk el a Szikla-forrásig.













Jött egy igen szép emelkedő a Zeiger-nyeregig.Majd a Tábor-hegy.Itt kódos Ep volt.Némi gyaloglás után értünk el a Paradicsomos feletti részre.Le kellett ereszkednünk.












Elértünk a Paradicsomoshoz.Túl voltunk a féltávon, úgyhogy zoknicsere.
 

Innen jött egy igen hosszú szakasz jó sok betonnal.Paradicsomos és a Hétforrás között 6,27 km volt.Ebből vastag 5 km beton volt.Tavaly itt nagyon sokat szenvedtem.Most sem lett a kedvencem.Nem vagyok egy aszfaltbetyár. Kereszt-kúti pihenőhely némi kilátás Ausztria felé és elértünk a Hétforráshoz.Itt kimondtam:Hallelujah!Hétforrásnál pecsétet kaptunk.












Itt 42 km-nél jártunk.1 km-es emelkedő jött fel az Óház-kilátóra.























A kissé meredek zöldön indultunk meg a Kenyér-hegy felé.Közben egy túrázótárs megelőzött minket.Itt is kapunk pecsétet. Azon az úton folytattuk ahol reggel már egyszer mentünk.Sárga Alpannonián jutottunk el Cákra és később Velembe.Útközben annyian voltak, mint az oroszok.Sok 35 km-en lévő túrázóval találkoztunk.












Elértünk Velembe és az isteni teából még mindig maradt.Háromszor voltunk Velembe!
 8,56 km-nél
 23,79 km-nél
52,28 km-nél











Utána a Pittyesbe betértünk szintidőt rombolni. Majd megindultunk lassacskán a cél felé. Megcéloztuk, hogy érjünk ki az erdőből még világosban.Út közben elbúcsúztunk a hegytől.












Az Irtás-hegyen már vártak ránk a pontőrök, hiszen egy ideje nem volt itt senki.
Végül a célunkat elértük, így a Lukácsháza határában lévő kódot még világosban írtuk fel.












Lukácsházán végig mentünk.A nap már lement. Lámpánkat elővettük.Átkeltünk a főúton és a Kőszegfalva nevezetű Ep-hez indultunk meg.Itt már azért kezdtem belassulni. Az Ep-t a tűz jelölte.












Zoli mondja:6 km van hátra.Átmentünk Kőszegfalván. Fogadóbizottság is volt, hiszen a faluban a létező összes kutya megugatott minket.Egy idő után irritáló volt.A vasúti pályát elértük és a mellette lévő bicikli úton értünk be Kőszegre.A város másik végében voltunk, így a városban is kellett gyalogolni még 2-2,5 km-t.Végül beértünk.14 óra 5 perc. A 7,8,9 helyen érkeztünk meg a 40 főből.Elégedett vagyok.Kereken 5 km/h átlag.Eddigi leghosszabb túrám volt.Hosszú és fárasztó volt, de a Kőszegi-hegység és a remek társaság is segített abban, hogy ezt megcsináljam, így összességében remek nap volt!


2018. október 14., vasárnap

Szarvas 27

Szarvas 27
A Bakony határából indultunk útnak Zolival és Kálmánnal.Döbröntéről indultunk.A túra elején már beneveztünk a cél kajára ami egy fenséges gulyásleves volt.A túra elején már is emelkedő volt.A végén, pedig ott volt a Szarvaskői vár(rom). Hangulatos volt.

















Egy elég régi várról van szó.1367-ben kezdték el tervezni.Mivel csodás vár volt sokan megakarták hódítani, de csak kisebb-nagyobb rablások történtek amire még Hunyadi Mátyás is fel kapta a fejét.a döntése pedig az volt, hogy egy másik családnak adományozta a várat.  A török is próbálkozott.Be venni nem tudták, de igen súlyos károk jelentkeztek rajta.Sajnos ennek a nyomát ma is láthatjuk.Elhagytuk ezt a helyet. Megindultunk az első EP felé. A természet megtisztelt minket ezzel az idővel.















A sárga jelzésen mentünk sokáig, ami a gyöngyök útja névre hallgatott. Több patak átkelés történt ezen a szakaszon. Beértünk Bakonyjákóra.Református templom és sok kutya kellett ahhoz, hogy elérjük az első EP-t.Itt a nagy beszélgetésbe letértünk az útról.Visszatértünk az útra egy kis kavarodás után.Ismét a sárgán.Kiértünk a 83-as fő útra és a mellette lévő úton haladtunk tovább.Elhagytuk az ottani Tüdőszanatóriumot és a Boróka Betérőnél letértünk a zöldre.Itt éreztem át igazán a hely szépségét.A fáról hullottak a levelek.Igazi őszi idő.Csodálatos volt.














Folytattuk utunkat a zöldön.Majd egyszer csak elértük a 2 Ep-t ami a Csurgó-kút névre hallgatott.Hangulatos hely.Itt Croissantot kaptunk.















Innen ismét a patak átkelés volt a jellemző.Egy két pataknál gondolkoztunk, hogy hogyan kéne átmenni.


Elhagytuk az utolsó patakot és szépen mentünk tovább a csodálatos természetben.Ezért a kedvenc évszakom az ősz:














Közben a zöldet leváltottuk és ismét rátértünk a sárgára. Beértünk Magyarpolányba ahonnan a 17 kilométeren lévők értek be, illetve elindultak.A kilátás kiváló volt, mint az EP-n, mint az EP feletti kálvária tetején.173 lépcsőfok vezetett fel a kálvária tetejére.
















Innen következett az utolsó része a mai túrának.A Szent kútnál is jártunk út közben, ahova egy kivételes Kálvária vezetett, hiszen szintben ment végig.














Sárgát sokáig követve ismét és ma utoljára könnyes búcsút veszünk és rátérünk ma utoljára a zöldre. Elérkeztünk a túránk kezdő és végpontjához,Döbröntére.A célban a jól megérdemelt Gulyásleves várt minket.Isteni volt.A túra önmagában nekem nagyon megtetszett!Látványosságok bőven voltak.Titkos kedvencem a vár volt.Remek őszies időben mentünk végig.Remélem, hogy jövőre is eljutok ide!