KINIZSI SZÁZAS

KINIZSI SZÁZAS

Életem első százasát sikerült teljesíteni. A híres Kinizsi 100! Magyarország első teljesítménytúrája volt 1981-ben azóta minden évben megrendezték, így nem nehéz kitalálni, hogy idén a 39-dik rendezése volt a túrának. Szálljunk be az időgépbe és az menjünk vissza pár hónapot. Állandóan mondogattam, hogy én a Kinizsire tuti nem megyek, aztán lám-lám Április elsején amikor megnyitották hajnalban a nevezést már fél 6 kor megvolt a regisztrációm rá. Túra előtti nap, pénteken Kálmánnal és Zolival feladatra készen szálltunk fel az IC-re Szombathelyen. Ők az ötödik Kinizsis teljesítést szerették volna behúzni. Budapesten az Attila hotelben aludtunk. Én személy szerint rosszul aludtam, így kb 4 óra alvással indultam neki a túrának. A rajtban a fél orosz hadsereg várta az indítást. A srácok már megvannak, így csak nekem kell sorban állni. 1400 fő volt a 100-on a limit.

Jó pár ismerőssel találkozom itt. Veráékkal együtt várjuk, hogy beengedjenek minket a rajtasztalokhoz. Profi indítás. Orvosi igazolást oda adtam és máris kapom az itinert és a mondatot ami jó pár órán keresztül cél volt: Tatán találkozunk! 6:52-kor csippantják is a kártyámat. RAJTA! Szülőknek megy az SMS, hogy sikeresen elindultam és innentől kezdve 24 órám van, hogy beérjek Tatára. Elhagytuk Békásmegyert és már az elején nyomtuk, mint süket a csöngőt, így seperc alatt már Budapest határában találjuk magunkat.

 A Kinizsi egyértelműen a tömeg túrákhoz sorolhatjuk.

Jöhet is az első emelkedő az Ezüst-hegyre. Ez bámészkodós pont.

A két kevély következett Nagy-kevély, Kevély-nyereg sorrendben.

 Szemben a Hosszú-hegy és a Pilis-tető...és igen... oda is megy a túra.

Itt értettem meg, hogy ez a Kinizsi, hiszen ameddig a repülőt lefotóztam, addig kb 15-en előztek meg. Ereszkedés következett. Lekvár szintű sár, már-már csoda, hogy nem kentük rá a kenyérre. Csobánkai-nyeregnél vagyunk. Itt már páran depoznak. Hosszú-hegyen járunk. Rakk Gyula fotóz minket és kiderül, hogy az EP 2 km-el arrébb van. Sikerült oda érni. Gyuriéktól már kapjuk is a pecsétet és lecsippantják a kártyánkat és citromos szeletet adnak. Cerbonás standnál kóstolhattunk epres, vaníliás és csokis szeletet. Szántói-nyereg felé találkozunk egy túratárssal aki mezítláb csinálta a túrát. Nem gyenge eresztés az biztos. Kezdjük mászni a Pilis-nyerget. Sajnos a tetejére nem vezet fel az útvonal, de azért így sem panaszkodhatunk.

A Simon halála az felfele elég durva, így lefelé nem volt vészes csupán lekvár sár volt. Beértünk a nyeregbe. A helyi kaszinó már nyitva volt. Kimmel Petitől kapom a colámat.

Elhagyjuk a helyszínt majd olvassuk a vicces üzenetet.

Kétágú-hegyen át értünk el Kesztölcre, ahol remek Hot-dogot kapunk levendula szörppel. Pár perc pihenőt tartottunk itt.

 Bent a faluban megmosakodtunk, hiszen pár fiatal kislány kijött slaggal meglocsolni minket. Húsvétkor fordítva menne :-) Dorog. A katlan kezdete. A katlan ami sok ember emlékezetében benne van. Én eddig csak fordított irányból voltam ezen a szakaszon, így most a másik oldalról kóstolhattam meg. Dorogon a kocsmánál Coláztunk, arcot mostunk és zoknit cseréltünk. Idegenlégiós sapkámat felvettem, hogy védje a nyakamat. A Nagy-Getére eléggé szigorú emelkedő a másik oldalról, bárcsak 22 fok volt, de innen is kemény volt az emelkedő és valószínűleg nemcsak a meleg miatt éreztük annak. A Getére sikeresen felértünk. Csippantják is le a kártyát. Fotót ki nem hagynánk.

 Ereszkedünk le a hegyről. Valamivel lassabban megyek le, mint társaim. Egy pillanatra megijedtem, hogy őz fut utánam, de csak a 230-dik százasát teljesítő Márton Dani volt :-) Kicsi homokos emelkedő következett. Az nem esett jól. Öreg-kőnél jártunk, amikor a természet esszenciája átjárt engem. Remek kilátás és légmozgás, ami kell ahhoz hogy a katlanban  életben maradj. Az Esztergomi bazilikát meg is pillantottuk.

Távolban véleményem szerint a Kis-Kárpátok látszódik. Hegyes-követ "átugortuk" és leereszkedtünk az aszfaltra. Itt csupán ellátópont volt. Kicsit tovább a Tokodi-Pincéknél megpihentünk egy 10 percre. Számolgattunk. Másfél km a Kő-hegy onnan meg szintén másfél km Mogyorósbánya. Kő-hegyre felértünk és mi a sziklához is kimentünk. Vétek lett volna kihagyni, igaz?

Mogyorósbányán rengeteg autó állt. Depózok és rendezők. Jó páran kihasználták az időt a frissítésre. A zöldséglevest mi sem hagyhattuk ki.

Féltávnál vagyunk. Természetesen tovább megyünk, hiszen senkinek semmi baja. A faluból kiérve Tamással találkozunk. Az Öreg-kőnek a tetejére szerencsére nem kellett felmenni, hanem egyből Péliföldszentkereszt felé vettük az irányt.

Remek kilátás egy találkozáskor. Zoli fog éppen kezet Tibivel. Be is értünk Péliföldszentkeresztre, ahol az isteni forrásból ittunk.

Már érezni, hogy lassan vége a napnak. Bika-völgybe érkeztünk el. Gyümölcsök, szörpök, sós kaják egész sora fogadott minket a Multinavigátorosoknak hála. Mit választottam? Mindent mindennel :-) A kiwi szörp nagyon jó volt. Nyomtuk neki még rendesen egészen Pusztamarótig. Itt zoknit cseréltünk. Szüleimet hívom, hogy már 64 km megvan. Apám már gratulál is. Mondom neki: Még ne! Még van 34 km! Igaza volt, mivel beértem, de most jött a neheze. Az éjszakával nincs problémám...sőt...kifejezetten szeretem. Fejlámpát izzítunk. Már sötétben érkeztünk meg a Bányahegyre a teázó ponthoz, amit a Cartographia üzemeltetett.

Innen még 27 km volt hátra. Néha amikor megálltunk az erdő közepén valamit megnézni(menetrendet), akkor én addig lekapcsoltam a lámpát és hallgattam bagoly pajtást. Lassan, de biztosan elérkeztünk Koldusszállásra. 81 km-nél vagyunk. Jól jön a leves. Ad némi erőt. Páran biztatnak engem. Arany-lyukon át a Kappan-bükkre onnan meg a Szent Péter templom romjához mentünk. Itt az utolsó EP. Még 7 km. Ereszkedés. Bajra érkezünk be. Itt már én is "feléledek". A hold is előbújik. Látjuk a gerinctelenség magasfokát, amikor beszáll valaki kocsiba és beviteti magát a célba. Logikus, nem? Legyalogoltál 92 km-et és a maradék 6 már nem megy? Oké! Én kérek elnézést. Baji templomot elhagytuk és nem sokkal később a települést is.

Átmentünk a sorompónál. Át a parkon majd bal index és már ott is a sok autó és a cél. Az utolsó métereken némi örömkönnyet is hullajtok. MEGVAN! Életem első százasa! 21 óra 45 perc alatt sikerült abszolválni 18 és fél évesen. Célkaja közben is jön pár örömkönny. Pólót vásárolok, amit azon nyomban már veszek is fel. Veráék kivittek minket a vasútállomásra majd Vonattal mentünk haza Szombathelyre. Köszi a szervezést! Egy élmény volt!

Tanúhegyek 30

Tanúhegyek 30

A Balaton-felvidékre mindig, minden évszakban szeretek jönni. A tavaszi Tanúhegyek-túra idén is remek volt. A túrák Pelso és cartographia fordulósak voltak. A 30-as távot választottam idén(is). Hat óra előtt elindultunk Szombathelyről, hogy időben autózzunk el Badacsonytördemicre. Kálmán és Zoli az 50(57)-es távot választották, míg mi Rékával megelégedtünk a 30-assal. Rajtban már ismerősök fogadnak minket. Mindig szeretem azokat a túrákat, amiket ez az egyesület szervez, hiszen tudom, hogy sok kaját nem kell vinnem és a profi szervezés garantált. Negyed 8 körül ki is lőttünk az indító Túró Rudolffal a kezünkben. A srácokkal hárman vágtunk neki a túrának. Egyből emelkedővel kezdünk. Elérkezünk a Bujdosók lépcsőjéhez. Rengeteg lépcső. Nem érdemes számolgatni. Gyorsan túl lettünk rajta. Badacsony! Számomra a tanúhegyek között a Number One! 

Az első EP a Ranolder-keresztnél volt. Természetesen a fotó a Balatonról nem maradhatott el, még akkor sem, ha messze nem ez volt a legszebb kilátás amit innen láttam.

Egry-József kilátóhelyen át a Hertelendy-emlékkőhöz jutottunk el. Az itt elvesztett szintet vissza kell valahogy nyerni, nemde? Néhány lépcsőt itt is leküzdünk. Kisfaludy-kilátó jön. Mindig érdemes ide felmenni. Most is volt értelme, hiszen ha nem is a Kab-hegyet, de a környező hegyeket láttuk.

Kocogás következik. Lajosék éppen mennek fel a kilátóba. Kőkapun jól lehetett kocogni egészen a Klastrom-kútig. Itt Balaton-szeletet kaptunk. Kocogtunk is tovább. Leértünk Badacsonytomajra. November óta először. Sörpatikában üdítőzünk egyet. A Szent-Imre templomról a fotó nem maradhatott el.

71-es főutat metsszük. Nini! Ott van a Kisfaludy-kilátó!

Vannak akik ott tolják a környéken. Szurkolunk nekik is. Badacsonyörsön vagyunk. Megpillantjuk az Örsi-hegyet, ahol pár hete volt egy igen erős benézésünk és ahová ma is felmegyünk utunk során. Varga pincészetnél ismét EP volt. Sós dolgokat ettünk itt. Közben "szegény" pontőröket "sajnáltuk", hogy itt kellett nekik ülni.

Folly arborétum következett. Most is gyönyörű volt. Kicsit szégyenlem, hogy ezen a TT-n kívül még nem volt alkalmam ide eljönni. Majd nyáron?!

 A kilátóból fotózva a Badacsony, meg valami halas-tó, ami a Balaton névre hallgat. :-)

 Örsi-hegyen valahogyan átugrottunk ügyesen. Izzasztó volt. Jééé? Máris itt van a Pálos kolostorrom? Itt ám!

711 éves a Magyar Pálos rend. Aszalt gyümölcsöt ettünk itt. Két fajta is volt, keserű és édes. Mindkettő ízletes volt. Salföld fele jobbra a Hegyestűt sikerült észre venni.

Salföldre beértünk. Faluházon megpillantjuk Balassi Bálintot és már az EP-t is. Az ellátás...hát...nem tudom elmagyarázni, hogy milyen jó volt. Én természetesen disznó módjára röpültem mindenre

Könnycseppet nem hullattam, de nehezen hagytam ott a többi dinnyét. Salföldet elhagytuk. Egy búcsú fotót lőttünk a helyi csacsiról.

 Na, de csacsikám! Az nem csacsi eledel! :-)
Hullámzunk egy kicsit a hangulatos erdőben. Tóti-hegy lábánál aznap először elő vettem a botokat. Bottal nem is vészes ez a hegy...sőt...kezdem megszeretni. Oké! A kilátás is közre játszik! :-)

 Andival és Attilával futunk itt össze. Ereszkedünk is le a hegyről. Istvándy pincészetnél vagyunk. Zene is van! Zsíros és lekváros kenyér is jut mindenkinek. Kínálnak minket borral. "Nagy duzzogva", de elfogadjuk.

Itt szétváltunk. Ők jobbra, én balra fordultam az aszfaltnáé. Jó utat kívántunk egymásnak. Innentől kezdve egyedül folytattam utamat. Emelkedő kicsi hullámzással. Jobb indexet kiraktam a Gulács emelkedője felé. Az elején a köves részen a botot nem is használtam. Utána azért kellett. Viszonylag nem volt szembe forgalom. Megpillantottam a Szigligeti várat.

Egyszer csak nézek balra. Az meg mi? A Gulács helyi báránya. Pontőrök mondták, hogy egész nap itt mászkált.

A hegy tetején a helyi gyíkokat is sikerült lencse végre kapnom.

Lefele az egysávos Gulács autobahn már jobban megvolt telve, de így is sikerült biztonságban lekocogni rajta. Kicsit viharvert volt az út itt. Ennek ellenére jó volt, mivel csak a léptemet halottam, a botom kopogását és az erdőben tanyázó méheket. Csodás volt. Kutya ugatás fogadott. Meleg volt és ezt ő is tudta, nem is akart kijönni az árnyékból. Nem mondhatom, hogy jól őrizte a pipacsokat, hiszen le tudtam fotózni.

Megtisztelt engem a Csobánc és elő bújt.

Sikeresen beértem Badacsonytördemicre. Ezzel együtt megvan a túrafüggő ezüst. Remek túra volt! Kapom a díjazást és a kajajegyemet a mákos tésztára. Innen jöhetett a hosszú várakozás, ami csak egy pillanat volt hiszen rengeteg ismerőssel futottam össze és Szendrő Szabolcs csodálatos előadását is megnéztem. Összességében: Remek napot tölthettem el itt a környéken a mindig csodálatos Balaton-felvidéken. 958 fő indult az összes távon. Meg tudom érteni! Felkerült a túra az én személyes top 5 listámra! Köszi a szervezést!

Vendvidék 25

Vendvidék 25

Az előző napi 50 km után vasárnap megrémülve mentünk Felsőszölnökre, Kálmánnal, Danival és Rékával. Dani a maraton mellett döntött, mi meg megelégedtünk a 25-ös távval. Sok esőt írt, így megnyomósra terveztük a túrát. 7:10 kor már ki is lőttünk(később kiderül, hogy miért baj ez).

Danival még együtt megyünk. Elhagyjuk a falut. Az utolsó házat megpillantjuk, amiről fotót érdemes készíteni, hiszen a mai Magyarország második legnyugatabbra fekvő lakóháza.

 Aznapi legkeményebb emelkedőn mentünk fel a Hármashatárhoz. Elsők vagyunk a 25 km-en. Direkt körbe mentem az emlékműnél, így 10 másodpercen belül három országot sikerült érintenem.

Kis beszélgetés és mehetünk is tovább. Réka kicsit lemaradt itt tőlünk. Danitól búcsút veszünk, hiszen ő balra megy, mi meg jobbra. Ausztriában vagyunk. Megtaláljuk a zöld kilátót, de kilátás nincs róla, hiszen itt körbe fák vannak. Egy fotót azért megér.

 Magyarországra visszatérve egy kis dilemmába ütköztünk. 

Nem! Nem a kilátás miatt. Szemben egy kutyától megijedtünk, hiszen kerítés sehol és nem láttuk, hogy meg van e kötve. Megvolt, de csak később derült ki. János-hegyen vagyunk. Pontőr sehol. Idő? 9:10 és mikor nyit a pont? 10:45. Hűhh. Hát itt azonosult bennünk, hogy 8-tól lehetett csak indulni.

Itt ért utol minket Réka. Hullámzunk az erdőben. Néhol keressük a piros jelzést. Metszettük Felsőszölnököt. Májusfát látunk és fotózunk.

Jobbos kanyar és egy agresszív kutyával és régebben pottyantós wc-vel megáldott udvaron keresztül mentünk. Érdekes ez a piros jel. Egyszer temetőn megy keresztül(Sümeg), egyszer meg más udvarán.

Kis szintemelkedés, majd szintben mentünk sokáig, így eléggé bő beszédű volt mindenki. Kétvölgybe érkezünk el. Egy potyautas is mellénk szegődik. Egy kutya, aki sokáig jött velünk.

Nem tudtuk kié. Szerencsére, még a nyugodtabb fajtából volt. Próbáltuk lerázni, de nem ment. Amikor más fele ment, akkor a szagunk után jött. Egy idősebb nővel találkozunk és meséli, hogy azon a környéken rengetegen betelepültek és ők úgy sétáltatnak, hogy csak szabadon engedik őket. Elbúcsúzunk tőle. A kutya meg rohangált fel-alá. 

Jobbról kutya ugatás hallatszik. Ha ezek egymásnak esnek...szerencsére nem így lett. Annak a kutyának a gazdája ismerte a kutyát és szólt neki. Addig mi mentünk tovább a kilátóhoz, a Katalin-hegyre. 

Pontőrök elméletileg egy óra múlva jöttek volna, ám akkor értek oda amikor mi fotóztunk. Ők voltak az előzőnél is egy darabig, így meg kaphattuk a pecsétet is és az ellátást szörp és nápolyi jegyében.

A Kapfeinsteini vár

A kutya rendesen megvárt minket. Elbúcsúzunk a pontőröktől és megyünk tovább Szlovénia felé.

Átmentünk a határon. Mondhatni "átcsempésztük" a kutyát a határon.

Čepinci határában mentünk. Itt megérkezett a kutya gazdája. Megszökött, mint kiderült már nem először. Nagyjából 6 kilométer át jött velünk. Határ mellett mentünk jó sokáig, aztán a határkövek után már végleg Magyarországra értünk.

Kálmán egy fekete én meg egy fehér kutyára emlékeztem itt. A fehér kutyát kikerültük, de a feketét nem és mellette volt egy barna is. Rendesen megálltunk itt. A vas ketrec nyitva volt. Amikor nem figyeltek elosontunk szépen. Innen már megnyomtuk rendesen. Sikeresen beértünk Felsőszölnökre. Díjazásunkat megkapjuk és kupont is kapunk, amit ott helyben be is váltottunk. Én ismét külön díjazást kapok, hiszen itt is legfiatalabb teljesítő lettem. Ezt nem hittem volna, hogy 25-ön is. Természetesen nem ellenkeztem, így hát átvettem. Két külön díjazás egy hétvégén. Később kiderült, hogy három kullancsot sikerült össze szednem a túrán.

 Azóta már fent vannak a kupáim mellett a polcon. Köszi a szervezést! Jó kis hétvége volt!

Előtte nap az Őrség 50-et csináltuk. Annak a beszámolója itt található:

https://marktourshun.blogspot.com/2019/05/orseg-50.html