2018. május 29., kedd

Keddi Kutyagoló 20

Keddi Kutyagoló 20
És az azzal járó teendők
Nos hát ez számomra egy egészen más túra volt hiszen idejét se tudom annak mikor is voltam mint Budapesten mint a Budai-Hegységbe.De azért ne ugorjunk ekkorát. Kezdjük az elején! Mit keressen egy vas megyei ember Budapesten? Szerelmet?Élményt?Vagy csak szimplán ide jár tanulni?NEM!Csak elszánt és hát ismerd meg hazádat kultúrprogramot játszani sose rossz. Meg hát elsősorban a Félmaraton Kupába jól jött a túra.Mit tesz egy túrázó ha messze kell menni? Először is nem árt egy szállás adó és egy menetrend. Mindkettő megvolt az egyik túratársam befogadott a birtokára 1 éjszakára. Eléggé fáradt voltam már a vonaton is hiszen este én még belepillantottam az NBA meccsbe is.13:10 kor indult a vonat Szombathelyről. 4 előtt egy kicsivel értem Budapestre.Lacival(Aki egyébként adta a szállást)az M2 metróállomáson találkoztunk onnan pedig metró és HÉV segítségével mentünk el a rajtba ami az aquincum HÉV megállótól indult. Szépen lassan elindultunk hát utunkra mi a 2 jómadár. Útközben áthaladunk egy játszótéren is.









Innentől egy nagyon kevés föld út amit én ki is élveztem.









Ez után egy nagyon"kellemes"betonra érkeztünk kb volt úgy 30 fok.Akkor azt hittem,hogy csak szívatás de sokáig volt majd beértünk az erdőbe ami nekem nagy megkönnyebbülést is okozott és kihasználva egy fél liter üdítő  hirtelen lement. Voltak egypáran akik elmentek másik irányba és az első ellenőrzőponton találkoztunk velük ami nem más volt mint a Róka-hegy és hát a vidéki mit hisz?Hát az valami biztosan lakópark szerű mivel abból van egy pár Budapesten. Hát nem nyert a tippem!









Elindultunk felfele mondom jól van ezt szeretem.Kicsit hasonlított már az Alpokhoz csak hát az kicsit magasabb,de arról az emelkedőről nekem egyből az Alpok jutott eszembe.

A tetején volt  a csúcs.Elképesztő látvány volt!








Nem csúnya az biztos!

Elindultunk.Már többen hiszen Bogi is csatlakozott hozzánk. Közeledvén a második ellenőrzőponthoz volt egy szép birtok ami persze még mindig a III.Kerület volt.Aztán egy "kis"emelkedő következett.Mondtam,hogy nem rossz belátom de azért még mindig a Kőszegi-hegységi Bozsok-Írott-Kő viszi a prímet.Nyilván tudnának mutatni itt olyat,hogy utána meg lenne utáltatva de az szerencsére kimaradt. Az emelkedő után jött a második ellenőrzőpont.Nyomtunk egy balost és nagyjából fél távnál elindultunk fokozatosan lefele. Én mint nem idevalósi csodálkoztam,hogy nem fogynak el ezek a repülők? Kiderült,hogy nem nagyon!Elértük a harmadik ellenőrzőpontot is és ezek után leértünk Ürömbe.Innen entünk vissza a Róka-hegyre. Ám útközben azért meg kell állni fotózni is.









Útközben találkoztunk 2 másik emberrel akiket Laci már ismert de én még nem.Szimpatikusak voltak humorral megáldva ami azért lássuk be néha jól jön főleg akkor jobban jött volna ha az elején találkozunk és akkor humor közepette nem lett volna hosszú a beton.De hát Ádám és Fatima is más távon voltak így sajnos el kelet búcsúzni szerencsére nem hosszú ideig. A túra végén Ádám kocsija elvarázsolt az a hatalom amit érzel az autóban fenomenális. Elértünk a Róka-hegyre ismét. És hát ilyenkor bántam meg hogy nem hoztam el otthonról a tükrös gépemet mert este a város fotónál jól jött volna.


 Ezek után már közel volt a cél. Beértünk a célba egy szép túra volt.
Már a 2 új társ várt minket akik végeztek,hogy elvigyenek minket várost nézni amit végül Lacival ketten csináltunk meg.Nagyon szép volt így látni a várost! Lacinál aludtam igaz nem sokat hiszen a Rock magával ragadott minket sokáig. Másnap nekem 10:10 kor ment a vonat és hát előtte a Starbucksot kihagytam de a Parlament kárpótolt.

 Végezetül elértem a vonatot ami hazavitt Szombathelyre.Ismét a társaságra nem lehetett panasz.3 új társat szereztem.Bogi,Ádám és Fatima.3 remek ember és persze Laci aki már ismerős volt nekem egy két helyről. Meg kell hogy mondjam:Vigyázz Budai-hegység magadra mert még jövök!!!


2018. május 26., szombat

Vas-Hegyi húszas

Vas-Hegyi Húszas
Reggel elindultunk Andrissal és Áronnal a túrára.Felsőcsatárban volt a rajt és persze később a Pinka-Szurdok.A szurdok előtt viszont egy szép gólyával kezdtük a napot!









Ezek után beértünk a még reggel miatt hűvös Pinka-Szurdokba ami azért most is egy szép látvány volt. Egy minimális sárral találkoztunk de az csak annyi volt kb egész nap.









Elértük az első Ellenőrzőpontot ahol egy kódot kellett felírni és már láttuk,hogy az első combos emelkedő előttünk van. Azt szépen leküzdöttük és elértünk a toronyhoz ahová fel kellett mászni és amint felértünk szép látvány fogadott minket(ismét).

 

Innen mentünk tovább az ellenőrzőponthoz.Onnantól,pedig a sógoroknál mentünk jó sokat. Láttunk egy szép hidat egy felirattal amit sokszor halottunk láttunk,Pinka. 
 Pinkaóvárban(Burg) sétáltunk ameddig el nem értünk a következő ellenőrzőponthoz ahol egy évszámot kelett felírni majd onnan tovább Várújfaluig(Woppendorf) közben azért az hogy a szurdok mellett mentünk nem volt rossz érzés. Majd elértünk Woppendorfba.
Innen betértünk az erdőbe aminek a végén már tudtuk lassacskán ismét saját hazánkban mozoghatunk. Ám előtte Andrisnak megmutattuk a kilátót ami tetszett neki amit persze megértek. 


A Kilátó lent








Természetesen a kilátás nem volt ócska








Lassacskán visszaértünk Magyarországra ami sok mindent jelentett.
1:A Vodafone lassan küldi az üzenetet hogy üdv újra Magyarországon
2:Nemsokára Beérünk a "törzshelyre" a Judit borozóba
Közben megcsodálhattuk a régibbnél régibb épületeket a legrégibb 1836 épült.
Elértünk a Judit borozóba ahol vendégszeretet fogadott minket ismét és isteni bodza szörp valamint fagyi ami valami csoda volt.









Innentől kezdve már csak 2 ellenőrzőpont volt. Egy kápolna és a cél. A kápolna mellett volt a vasfüggöny múzeum ahova belestünk.Persze a kápolna fotó sem maradhatott el


Végül beértünk a célba átvettük az oklevelet illetve a jelvényt és elindultunk haza.Áron még ezt nem tehette meg. Ő valahol koptatja a cipőjét a hétvégén. De nekünk ennyi volt a hétvége. Az órámat elfelejtettem újra beizzítani a szörp után de nem sokkal később elindítottam.
Összesítve:Szép volt ismét nem véletlenül járok vissza és a célomat is elértem mégpedig hogy Andrissal is megszeressem ezt a környéket és ez szerintem nagyon jól sikerült. Jövőre jövünk Vas-hegy! Addig el ne menj!


2018. május 21., hétfő

Kőről Kőre a Kőszegi-Hegységben 20

Kőről kőre a Kőszegi-Hegységben 20
 Ismét hazai pályára érkeztem!Ez az a tájegység ahol először jártam,ez az a tájegység ahol az első 50 km megcsináltam!Április után ismét erre vitt teljesítménytúrán az utam. Reggel 6-os rajttal el indultunk Andris,Laci és én. Mi a 3 titán elindultunk az ördögtányér felé ahol volt az első kódos ellenőrzőpont előtte megcsodálhattuk a Fatalin-bükköket.

















Majd az ördögtányértól lementünk a Hét forráshoz ahol a már jól ismert OKT pecsétet kellett használnunk. Laci aki még nem járt ezen a vidéken megkóstolta mind a hetet.
 Ezután jött az első kellemes emelkedő. Ha eddig nem ébredtünk volna fel akkor most tuti az is megtörtént. Nagyjából 7 óra magasságában már az Óház-tetőről csodálhattuk meg egyrészt Kőszeget másrészt a táborhegyet és ha messze elnéztünk akkor Ausztriát is.
 Az Óház-tető lentről nézve







Meg a kilátás se rossz
Innentől már kicsit többen voltunk.Sok András volt. Így kibővülve elindultunk a vörös kereszthez ahol ismét kódos ellenőrzőpont volt. 
Ezek után egy kis beton után elértünk a Stájer házakhoz és onnan pedig egy ismét kellemes emelkedő után a Hörmann forráshoz ahol egy kódos ellenőrzőpont várt minket. A csapat ezek után felküzdötte magát a Dunántúl legmagasabb pontjához a 882m Írott-kőhöz.
Felmentünk a kilátóba és megcsodáltuk a kilátást ami azért ismét nem volt rossz.Szerencsére az égiek is kegyesek voltak hozzánk.
 Ausztria felé nézve
Ausztria felé ismét. 












Innen a DDK(Dél-Dunántúli Kéktúra.Írott-kő-Szekszárd 561km) mentünk tovább hosszú ideig majd lassacskán elértünk a Hörmann forráshoz és nem olyan sok idő múlva a Hármashatár-hegyre ahol megtapasztaltuk a pozitív energiát ami a helyet jellemzi. Innentől sajnos tudtuk,hogy lassan búcsút veszünk társainktól,hiszen lassan vége a túrának. A vöröskeresztet ismét érintve mentünk az Óház felé majd onnan lementünk a kincspihenőhöz a célba és ahonnan a túra kezdődött. Remek tájegység,Remek társaság!Ez jellemezte a túrát!

2018. május 12., szombat

Mindszenty József Emléktúra 20

Mindszenty József Emléktúra 20
Ismét egy érdekes túra áll mögöttem! Először is Andrissal elmentünk Csehimindszentre autóval majd onnan busszal Vasvárra a rajtba
  
Már a buszon lehetett látni hogy sok embert odavonzott.Elindultunk és egy kis beton után lementünk balra ahova Kálmán trackje is vitt. Kicsit sáros de nem volt vészes majd lassacskán beértünk a szép Jeli Arborétumhoz. Andris balra én jobbra Andris az arborétumba én pedig tovább mentem ,majd találkoztam a Rékával akivel onnantól végig mentünk. Jelinél voltunk kb féltávnál 
Utána elindultunk a következő ellenőrzőpont felé ami az Oszkói hegyen volt. Ott kaptunk pecsétet, kínálgattak üdítőt meg vizet de harca készek voltunk már. 
Innentől kezdődött a kaland. Először 2 jól megtermett Vaddisznóval találkoztunk,majd jött a "Főattrakció"!!! A főattrakció a zümmögi sereg volt. Elképesztően sok méh volt és hát nem volt kedvünk azt megjátszani így elmentünk az erdő felé. Közben találkozunk Andrissal is aki előbb ment le az erdőbe és így előttünk maradt végig. Az erdőben meg jött a tüskés csoda. Csalán hegyek és persze egy csomó tüskés bokor. Vérzés is volt bár nem vészes,de azért érdekes az hogy egy zarándoklaton a véremet adom a túráért,de belefért. Már a csalán meg a bokrok közepette mondtuk a Rékával,hogy mindegy,hogy merre megyünk egy kullanccsal több vagy kevesebb nem számít. Végül onnan kiértünk kicsit máshol de végül megtaláltuk a szeretett jelzést!
Végül beértünk Csehimindszentre ahol az oklevél a jelvény és az Andris várt minket!  A túra végére 21 km lett de nem bánom,mert a méhes kitérő ellenére igaz,hogy meglettünk volna nélküle,de ezt adta a sors,viszont így is jó volt!


 


2018. május 6., vasárnap

Vendvidék 25

Vendvidék 25
Avagy az őrségi kaland,2 rész
Reggel elmentünk Kálmán kocsijával Szombathelyről-Felsőszölnökre ahonnan a túra indult. Ők és az Andris is a 44 kilométeren indultak,bár Andris előbb indult mint ők. Én pedig harcostársammal Lacival mentem a 25 kilométerre. Mi csak később indulhattunk el. Közben csatlakozott Petyánk is aki néha velünk de a vége felé már nélkülünk ment. Az elején egyből egy kellemes emelkedő volt. Lacinak mondom,hogy nem baj Laci a mai emelkedők 80%-a megvan később kiderült, tévedtem!Az emelkedő végén a Hármashatár hegyre értünk fel. Annak az volt a varázsa,hogy 3 országba át tudsz menni kb ha gyors vagy akkor 10 sec alatt. Magyar oldalról mentünk nyilván és  Laci is eljátszott azzal,hogy egyrészt felhívta az anyukáját anyák napja alkalmából és megkérdezte: "Szerinted melyik országban vagyok éppen"? Aztán ő mondta most Magyar majd Osztrák és végül Szlovén.


Kb ezen a túrán 10 darab üzenetet kaptam a Vodafone-tól.Üdvözlünk itt-ott-amott. Először Ausztria felé vettük az irányt. Végig a határon. Szép volt.











Majd felmásztunk egy kilátóba ami Lacinak annak ellenére,hogy tériszonyos jól ment!









Tovább haladtunk az ellenőrzőpontig és ott is egy kilátó volt igaz kicsit kisebb,de szép volt. Elindultunk lassan Szlovénia felé. Közben az útvonal betért egy kedves idős hölgy udvarába ami azért meglepett minket.Majd jött egy szép emelkedő,ahol mondtam Lacinak,hogy visszavonom amit mondtam a Hármashatár hegyen. Messze nem az volt a 80%-a az emelkedőnek. Elértünk egy kis betonos szakaszhoz az ismét nem volt valami jó,de hát ez van ezt kell szeretni. Végül elértünk a következő ellenőrzőponthoz,ahol szintén egy kilátó volt.
Innen tovább már csak tényleg idő kérdése volt hogy mikor érünk át Szlovéniába.Tudtuk hogy hamarosan eljön a pillanat,mivel jöttek sorjában az árulkodó táblák,de végül tudtuk hogy mikor értünk oda.

Innen kb másfél óra volt hátra a túra végéig abból kb 45 percet töltöttünk Szlovéniában abban is nagyrészt a határon mozogtunk. Végül beértünk Felsőszölnökre! Természetesen Andris aki a 44 km indult már bent volt. Ismét nagyot teljesített! Persze mi is és 25 kilométer és 37949 lépés után elindultunk haza.Útközben megálltunk Szentgotthárdon a jól megérdemelt fagyiért! Remek hétvége volt! 58 kilométer és 85334 lépés a hétvégi termésem! Köszi mindenkinek! Andris,Laci,Kálmán,Réka. Remek csapat volt! Várom a következő közös túrá(ka)t.

2018. május 5., szombat

Őrség 30

Őrség 30

Egy  nagyszerű túra áll mögöttem! Nagyon ritkán megyek az Őrség felé de ezúttal oda vezetett az utam. Remek érzés volt oda visszatérni. Első nekifutásként az Őrség 50 re szerettem volna menni,de sajnos a lábam nem volt 100%-os így csak a 30-as táv maradt nekem! Kb 1 km után visszafordultam,hogy átnevezhessek a 30-asra.Átneveztem és a 2 cipőkoptatóval elindultunk utunkra. Társaim: Kálmán akinek szintén nem teljesen jó a lába meg Laci aki inkább a 20-25 km van hozzá szokva. Nem mentünk rossz tempót. Az elején éreztem hogy ezt a mai napot nem ússzuk meg sár nélkül. Így is lett! Volt egy-két érdekes átkelő ahol azért figyelni kellett. 

Ezek után folytattuk az utunkat. Közben rátértünk egy betonos részre ami azért nem a kedvencem,de nem volt vészes.
Elértünk Szalafőre ahol volt egy ellenőrzőpont onnan vitt tovább az utunk Kondorfára. Út közben éhes lettem és egy jó kis Őrségi pizzáról ábrándoztam kb 15-20 kilométeren keresztül. Persze út közben elpoénkodtunk a srácokkal. Szerencsére ismét egy jó társaságba kerültem! Útközben sok volt az olyan rét ahol nem volt teljesen kiszalagozva de ez nem állított meg minket.
Utána viszont valami miatt  megijedtem! Egy traktor követett minket majdnem másfél kilométerig. Elviccelődtünk azon,hogy mi van akkor ha ez egy horrorfilm lenne stb. A traktor és mi is odébb álltunk. Beértünk Kondorfára majd tovább Ispánkra. Ispánkig hosszú út volt de mint tudjuk Jó társaságban repül az idő és ez most sem volt másképpen!Ispánkra beérkeztünk az ellenőrzőponthoz pontban délben és a harangszó is jelezte nekünk,hogy sajnos elkel hagynunk e szép falut. A faluból kijövet láttunk egy szép székelykaput is.
  Körülbelül egy óra múlva visszaértünk Őriszentpéterre ahol a túra kezdődött. Út közben viccelődtünk hogy az András aki egyébként az 50 távon indult nehogy mögöttünk jöjjön és mit ad isten hátranézek Őriszentpéter határában ki fut ott? Persze hogy az András az. Elképesztő az embernek a fizikuma meg a kitartása becsülendő. Azt mondta az utolsó 15 kilométert lekocogta. Nagyon király! Végül az Őrségi Pizzás vágyam nem teljesült,de Szombathelyen már igen! 
Összesítve: 33 kilométerrel 2 társsal és 47385 lépéssel lettem gazdagabb!