Soproni ünnepi hetek IVV 21

Soproni ünnepi hetek IVV 21

Sopron szerintem egy érdekes város. Soprontól nyugatra a lővérek a maga csodáival helyezkedik el, keletre meg valami egészen más. Na, de mégis miben más? Jó kérdés. Keleti része Sopronnak számomra teljesen ismeretlen, úgyhogy ez a túra egyszerre szép és ismeretterjesztő volt. Kálmánnal 9 körül sikerült elrajtolnunk a Bécsi dombon lévő parkolóból ami a Tercia Hubertus mellett volt. Az egyesület hülye biztosra jelölte ki a túrát, hiszen fehér sprayt használtak arra, hogy minden helyen kijelölték, hogy merre kell menni. A Soproni piroson kezdtük meg a túrát. Elméletileg bicikli út volt, de gond nélkül poroztak el mellettünk az autók. Már bal kéz felől meg is tudtuk pillantani a Fertő-tavat.

 Az első pazar kilátást a Reisch György emlékhelynél volt.

 Lővérek

 Károly-kilátó kicsiben és persze a nagy fenevad

 A Sörházdombi-kilátó

Halványan látszódik a Schneeberg

Nehezen, de ott hagytuk a helyet. Remek fenyvesek között mentünk át a Trianon dombon. Soproni piros és persze a remek nyilak segítettek minket, így nem kellett térképet nézni. Megérkeztünk a Hubertusz-kilátóhoz, ahonnan ismét lehetett bámészkodni.

 Fertő-tó felé

 Ausztria felé

 Lővérek felé

A kilátó a Soproni messzelátók mozgalomban is benne van. Egy újabb kilátó, ahova sikerült eljutnom. Itt pecsétet kaptunk csupán, na meg az élményt, hogy itt lehettünk. Nem kellett sokat menni, hogy megtaláljuk az emlékkövet ami a Vasfüggönyre utal.

Közel vagyunk a határhoz. Nézem a telefont. Jött egy sms: Üdvözlünk Ausztriában a 3 AT hálozatán! Remek, bár egy métert nem mentünk Ausztriában. Megérkeztünk a második Ep-re. Kedves pontőrökkel váltunk pár szót és már megyünk is tovább. Következik a Ferenc-barlang(mellette van az Ottó-barlang, de azt nem néztük meg). Jól néz ki, nem?

26 méter hosszú a barlang. Jó hűs idő volt benne. El tudtam volna viselni egy ideig. :-)

A Ferenc-barlang 26 méterrel a Soproni-hegység magyar oldalának második leghosszabb barlangja(első:Zsivány-barlang ami sajnos életveszélyes és tilos látogatni).

Kis kocogás és áttértünk a zöld sávra, amin egy darab jelzést nem láttunk. Osztrák módszer...még jó, hogy a szervezői nyilak tökéletesek voltak, így a pirosra visszatérve érkeztünk el a harmadik EP-re. Itt a pontőrtől vizet kapunk. 25-en vannak előttünk. 16-os táv délnek, mi meg a Fertő-tó irányába mentünk, vagyis keletnek. Nekünk igazából a következő pár km csupán kilométer koptatás volt. Láttunk szőlő sorokat, pár házat, egy repülőt, meg egy 56-os emlékhelyet ami egyben rabtemető is.

 Valószínűleg Bécsbe ment, hogy honnan azt csak ők tudják, csak sejtésem van a Flightradaron visszakeresve, hogy az Isztambul-Bécs járat volt

Jött  negyedik EP, ami a Hubertusz turistaház volt. Itt zsíros kenyeret kaptunk és vizet. Nincs messze a cél. Már Sopronban vagyunk és tudjuk, hogy sajnos lassan vége.

Megkapjuk a díjazást és az italjegyet is. A végén meg a Harrer cukrászdában búcsúztunk el Soprontól. Jöjjön egy kis összefoglaló! Remek túra volt. Örülök, hogy eljutottam ide is. Az az 5 km nem volt nagy szám, de ennek ellenére is kimerem jelenteni, hogy az én 20 km-es túráim között a top 3-ban benne van. Kiváló jelzések voltak. Köszi a szervezést! Találkozunk szeptember 15-én!

Balaton 50(bejárás)

Balaton 50(bejárás)

Június 29-én 26-dik alkalommal rendezik meg a Balaton teljesítménytúrákat Balatonfüreden és környékén. Nekünk akkor saját rendezésű túra van, ami a Kőszegi Csillagok névre hallgat. Mindenkit várunk sok szeretettel! Ding, ding, ding! Véget ért a tanév! Nem kell izgulni semmi miatt. Nyugodtan lehet mászkálni. Kezdjük is! Társaimmal, Kálmánnal és Zolival korán indultunk Szombathelyről, hiszen megakartuk előzni a nagy meleget. Fél 7 körül már el is tudtunk rajtolni a vasútállomásról. Akkor go! Jöhet máris a megmérettetés! A tesók: Tamás és a Péter-hegy. Tamással kezdünk. Kora volt még, de azért a Tamás-hegyi keresztnél lévő kilátással is meg tudok elégedni.

A Jókai-kilátóból is hasonló fogadott minket. Na, Tamás! Jön a tesód, Péter személyében! A helyi erőt is megcsodálhattuk, hiszen egy kis malaccal és az anyjával találkoztunk. Fotó sajnos nem készült annyira hirtelen jöttek. Kb 20 méterre voltak tőlünk. Eltoltuk onnan a biciklit gyorsan. Leérkeztünk Balatonarácsra, ahol Lóczy Lajos síremlékét néztük meg. Kis ismétlődő szakasz következett. Már figyelt minket Péter ÚR!

Ezen a környéken ő AZ ÚR! Az ismétlődő szakasz után, pedig testközelből megpillantottuk, hogy mire is képes az uraság. Szigorú emelkedője van, bár viszonylag hamar felértünk és máris megcsodálhattuk a fenséges 360 fokos panor...ja nem :-) Mivel senki nem járt itt, így konkrétan leszedtük a lehető legtöbb pókhálót. Mindig is ínyencek voltunk! :-)

Leereszkedtünk Csopakra. Egy kicsit megkóstoltuk a helyi termést is meggy személyében. Csopakon megcsodálhattuk a Plul Malmot és mondhattuk a következő hegynek, hogy Cső Csákány! :-)

Csákány-hegy

A Plul malom

Kicsit szusszanunk, majd nekimegyünk a Csákány-hegynek. Azért ez is megdolgoztatott minket rendesen, így nemsokára már jött a kilátó. A kilátás egyszerre volt gyönyörű és rémisztő, ha egyáltalán ez a jó szó rá.

 Balatonfüred házai és jobb oldalt Péter uraság

A Veszprémfajszi kálváriát nagy nehezen sikerült megtalálni, avagy a 40-szeres zoom csodákra képes :-) Oda még menni kell! Huh! Nem gyenge!

Paloznakra leereszkedtünk és frissítettünk a kék kútnál. Átsétáltunk Lovasra. A kikötő mellett elhaladtunk, de nem mentünk be, hiszen tudtuk, hogy ide még vissza jövünk. Irány Alsóörs. 

Somlyó-hegyi kilátó

Alsóörsön a már megszokott felső kocsmát nem hagyhattuk ki. Meg is szólt egy helyi úriember, hogy itt rontom a helyet az almafröccsömmel, na mindegy :-) Jöjjön az emelkedő, ami a túrán fordulópont. Felértünk a kilátóhoz és elmondhatjuk, hogy a túrának az emelkedők 58 %-a megvan! Mindennek ára van!(később lesz jelentősége ennek). Megcsodálhattuk a környéket ebből a kilátóból.

 A kilátó, ami kísértetiesen hasonlít a Csákány-hegyire

 Jobb oldalt Füred, bal oldalt környező települések, meg a balcsi természetesen

Veszprémfajszi kálvária innen azért máshogy néz ki. Visszamentünk Lovasra a kikötő nevezetű kocsmába. A pultos srác rábeszélt az isteni croissant-ra ami mellé járt eper lekvár. Áhhh. Nehezen akartam felállni az asztalról és otthagyni eme csodás helyet. :-) Jöhet az egyik kedvenc helyem a Balaton-felvidéken. Malom-völgy a király-kúttal. Csodálatos és nyugodt volt. Csupán egy bicajossal találkoztunk(mint később kiderült aznap nem utoljára).

Elérkeztünk a Király-kúthoz. Remek vízét most is megízlelhettük. Remek volt!

Jöhet az a monotonitás, ami jó sokáig tartott. Tehát az oké, hogy Somlyóig a szint 58%-a megvan, de ugye mint mondtam:Mindennek ára van! Monoton egyenesek, nyílt szakaszok és hoppá! Máris itt vagyunk a kálváriánál ahol a nemrég emlegetett bicajossal ismét össze futunk. Mosolyogva elmegy melettünk.

Pipacs mező a kálvária alatt.

Szépen felmentünk a kálváriára, ahonnan jöhetett a vadászat, hogy honnan jöttünk és hova megyünk. Én kerestem a Kőris-hegyet, de sajnos nem mutatta magát.

Ismétlődő szakasz következik! Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy az isten háta mögé mentünk. Balácapuszta Veszprémfajsztól másfél km, amivel nem gáz, viszont a sztorihoz hozzá járul, hogy az a másfél km aszfalton megy melegben. Balácapusztán rom van aztán ennyi, szóval nem nagy eresztés.

Én itt zoknit cseréltem, így azért jobban megy a gépezet, főleg úgy, hogy alig negyed óra múlva már a kocsmában ittunk. Srácok fröccsöztek én meg seperc alatt betoltam kétszer 0,33-as őszi levet. Így megy ez nyáron! Zöld orgia következett a Koloska-forrásig. Zöld sáv, zöld rom és zöld kereszt. Szegény háromszöget kihagyták a buliból. Becsatlakoztunk a piros keresztbe, ahol azért néhány helyen igen szerényen van kifestve az út. A Koloska-forrásnál reménykedtünk, hogy működik, de ez nem nyert. Mentünk is tovább. Az utolsó hegy következett. A biciklis sráccal még egyszer találkoztunk, mielőtt megkezdtük volna az utolsó hegyet meghódítani. A Recsek-hegy szemét egy emelkedő. Lágyabbra emlékeztem. Meg is kell állnom szusszanni. A kilátóból a kilátást megcsodáltuk.

Ereszkedés monoton hosszú egyeneseken át. Az úton látszott, hogy egyszer használatos. mivel néhány helyen tüske, vállig érő növényzet, kidőlt fán kellett mászni idegesítő szakasz volt. Végül csak beértünk Balatonfüredre. A fagyit most sem lehetett khagynii és a hatlépcsőst sem hagytuk ki. Jó kis túra volt! 

Túrázás Stájerország szívében

Túrázás Stájerország szívében

Ausztria nyugati szomszédja Magyarországnak. Mi akik az ország nyugati részén lakunk könnyedén tudunk menni túrázni, hiszen ez az ország tele van gyönyörű helyekkel és így nem árulok el nagy titkok, ha azt mondom, hogy ennek az országnak a legfőbb forgalma a turizmus. Ausztriában nemzeti sport a hegymászás, túrázás. Időnként próbálunk bele kóstolni az osztrák szépségekbe. Ezúttal Stéjeroszágba sikerült eljutnom 3 útitársammal, apámmal,  Balázzsal és Lacival.

Szombat van. Hajnali három óra. Felkeltem az NBA nagydöntő negyedik meccsére, bár végig nem tudtam nézni, mivel 5 kor már úton kellett lennünk. 8 körül érkeztünk meg úti célunkhoz, ami az Aflenz Kurort feletti völgy volt. Itt leraktuk a kocsit és kezdődhetett a menetelés.

Rögtön megtaláltuk a "kezdőpontunkat". Innen már csak feljebb van...

Vízesések mindenütt.

Annyira tiszta volt a vize, hogy magam is nehezen hittem el. Már meg is pillantottuk az egyik hegycsúcsot, ami a Fölzstein névre hallgat és a magassága 1946 méter. 

Erdős részen megyünk. Osztrák viszonylatban egy közepes emelkedőn, magyar viszonylatban egy erős emelkedőn haladtunk. A helyi erő kocsival is fel tud jönni ide, bár nem végig(szerintem lehet érteni, hogy miért nem).

Az erdő gyorsan véget ért...illetve ez még csak egy része volt. Még van egy rész belőle.

Vége az erdőnek. Jöhet a sziklás terep. Innen még kb 3 km volt hátra a hüttéig. A többiek rendesen lemaradtak, így bőven volt időnk fotózni.

Izmos egy emelkedő meg kell hagyni. Nem mentünk gyorsan, szóval azért nem purcantunk ki. A képen látható hóréteg nagyjából 1 óra volt innen. 

Már nincs olyan messze a Hütte. Sőt..röpke negyed óra múlva ott is teremtünk a Herzerhütténél 1472 méteren. 5 km-et jöttünk és leküzdöttünk ezalatt 700 szintet. 

Itt még a gondolat megvolt, hogy a Fölzsteint megtámadjuk, de a srácokra másfél órát vártunk, így inkább a vissza utat választottuk.

Sikerült egy timelapset készítenem. Ez elérhető lesz a Facebook oldalamon. Ugyanarra mentünk le amerre jöttünk, szóval minden ugyanaz, de mégis...semmi sem volt ugyanaz. Remekül kivehető volt, hogy olvadt a hó és jött le a víz.

Az erdős rész után megmosakodtam a hegy vízében. Hajjj, de jó volt!!! :-)

Mivel véget ért utazásunk, így már csak a lazítás maradt. :-)

11 km-et mentünk, tehát semmi extra, de a környezet az valami fenomenális volt. Mindenkinek ajánlom e régiót, mert olyan természeti csodákkal van tele, amikről lehet még nem is halottunk.

KINIZSI SZÁZAS

KINIZSI SZÁZAS

Életem első százasát sikerült teljesíteni. A híres Kinizsi 100! Magyarország első teljesítménytúrája volt 1981-ben azóta minden évben megrendezték, így nem nehéz kitalálni, hogy idén a 39-dik rendezése volt a túrának. Szálljunk be az időgépbe és az menjünk vissza pár hónapot. Állandóan mondogattam, hogy én a Kinizsire tuti nem megyek, aztán lám-lám Április elsején amikor megnyitották hajnalban a nevezést már fél 6 kor megvolt a regisztrációm rá. Túra előtti nap, pénteken Kálmánnal és Zolival feladatra készen szálltunk fel az IC-re Szombathelyen. Ők az ötödik Kinizsis teljesítést szerették volna behúzni. Budapesten az Attila hotelben aludtunk. Én személy szerint rosszul aludtam, így kb 4 óra alvással indultam neki a túrának. A rajtban a fél orosz hadsereg várta az indítást. A srácok már megvannak, így csak nekem kell sorban állni. 1400 fő volt a 100-on a limit.

Jó pár ismerőssel találkozom itt. Veráékkal együtt várjuk, hogy beengedjenek minket a rajtasztalokhoz. Profi indítás. Orvosi igazolást oda adtam és máris kapom az itinert és a mondatot ami jó pár órán keresztül cél volt: Tatán találkozunk! 6:52-kor csippantják is a kártyámat. RAJTA! Szülőknek megy az SMS, hogy sikeresen elindultam és innentől kezdve 24 órám van, hogy beérjek Tatára. Elhagytuk Békásmegyert és már az elején nyomtuk, mint süket a csöngőt, így seperc alatt már Budapest határában találjuk magunkat.

 A Kinizsi egyértelműen a tömeg túrákhoz sorolhatjuk.

Jöhet is az első emelkedő az Ezüst-hegyre. Ez bámészkodós pont.

A két kevély következett Nagy-kevély, Kevély-nyereg sorrendben.

 Szemben a Hosszú-hegy és a Pilis-tető...és igen... oda is megy a túra.

Itt értettem meg, hogy ez a Kinizsi, hiszen ameddig a repülőt lefotóztam, addig kb 15-en előztek meg. Ereszkedés következett. Lekvár szintű sár, már-már csoda, hogy nem kentük rá a kenyérre. Csobánkai-nyeregnél vagyunk. Itt már páran depoznak. Hosszú-hegyen járunk. Rakk Gyula fotóz minket és kiderül, hogy az EP 2 km-el arrébb van. Sikerült oda érni. Gyuriéktól már kapjuk is a pecsétet és lecsippantják a kártyánkat és citromos szeletet adnak. Cerbonás standnál kóstolhattunk epres, vaníliás és csokis szeletet. Szántói-nyereg felé találkozunk egy túratárssal aki mezítláb csinálta a túrát. Nem gyenge eresztés az biztos. Kezdjük mászni a Pilis-nyerget. Sajnos a tetejére nem vezet fel az útvonal, de azért így sem panaszkodhatunk.

A Simon halála az felfele elég durva, így lefelé nem volt vészes csupán lekvár sár volt. Beértünk a nyeregbe. A helyi kaszinó már nyitva volt. Kimmel Petitől kapom a colámat.

Elhagyjuk a helyszínt majd olvassuk a vicces üzenetet.

Kétágú-hegyen át értünk el Kesztölcre, ahol remek Hot-dogot kapunk levendula szörppel. Pár perc pihenőt tartottunk itt.

 Bent a faluban megmosakodtunk, hiszen pár fiatal kislány kijött slaggal meglocsolni minket. Húsvétkor fordítva menne :-) Dorog. A katlan kezdete. A katlan ami sok ember emlékezetében benne van. Én eddig csak fordított irányból voltam ezen a szakaszon, így most a másik oldalról kóstolhattam meg. Dorogon a kocsmánál Coláztunk, arcot mostunk és zoknit cseréltünk. Idegenlégiós sapkámat felvettem, hogy védje a nyakamat. A Nagy-Getére eléggé szigorú emelkedő a másik oldalról, bárcsak 22 fok volt, de innen is kemény volt az emelkedő és valószínűleg nemcsak a meleg miatt éreztük annak. A Getére sikeresen felértünk. Csippantják is le a kártyát. Fotót ki nem hagynánk.

 Ereszkedünk le a hegyről. Valamivel lassabban megyek le, mint társaim. Egy pillanatra megijedtem, hogy őz fut utánam, de csak a 230-dik százasát teljesítő Márton Dani volt :-) Kicsi homokos emelkedő következett. Az nem esett jól. Öreg-kőnél jártunk, amikor a természet esszenciája átjárt engem. Remek kilátás és légmozgás, ami kell ahhoz hogy a katlanban  életben maradj. Az Esztergomi bazilikát meg is pillantottuk.

Távolban véleményem szerint a Kis-Kárpátok látszódik. Hegyes-követ "átugortuk" és leereszkedtünk az aszfaltra. Itt csupán ellátópont volt. Kicsit tovább a Tokodi-Pincéknél megpihentünk egy 10 percre. Számolgattunk. Másfél km a Kő-hegy onnan meg szintén másfél km Mogyorósbánya. Kő-hegyre felértünk és mi a sziklához is kimentünk. Vétek lett volna kihagyni, igaz?

Mogyorósbányán rengeteg autó állt. Depózok és rendezők. Jó páran kihasználták az időt a frissítésre. A zöldséglevest mi sem hagyhattuk ki.

Féltávnál vagyunk. Természetesen tovább megyünk, hiszen senkinek semmi baja. A faluból kiérve Tamással találkozunk. Az Öreg-kőnek a tetejére szerencsére nem kellett felmenni, hanem egyből Péliföldszentkereszt felé vettük az irányt.

Remek kilátás egy találkozáskor. Zoli fog éppen kezet Tibivel. Be is értünk Péliföldszentkeresztre, ahol az isteni forrásból ittunk.

Már érezni, hogy lassan vége a napnak. Bika-völgybe érkeztünk el. Gyümölcsök, szörpök, sós kaják egész sora fogadott minket a Multinavigátorosoknak hála. Mit választottam? Mindent mindennel :-) A kiwi szörp nagyon jó volt. Nyomtuk neki még rendesen egészen Pusztamarótig. Itt zoknit cseréltünk. Szüleimet hívom, hogy már 64 km megvan. Apám már gratulál is. Mondom neki: Még ne! Még van 34 km! Igaza volt, mivel beértem, de most jött a neheze. Az éjszakával nincs problémám...sőt...kifejezetten szeretem. Fejlámpát izzítunk. Már sötétben érkeztünk meg a Bányahegyre a teázó ponthoz, amit a Cartographia üzemeltetett.

Innen még 27 km volt hátra. Néha amikor megálltunk az erdő közepén valamit megnézni(menetrendet), akkor én addig lekapcsoltam a lámpát és hallgattam bagoly pajtást. Lassan, de biztosan elérkeztünk Koldusszállásra. 81 km-nél vagyunk. Jól jön a leves. Ad némi erőt. Páran biztatnak engem. Arany-lyukon át a Kappan-bükkre onnan meg a Szent Péter templom romjához mentünk. Itt az utolsó EP. Még 7 km. Ereszkedés. Bajra érkezünk be. Itt már én is "feléledek". A hold is előbújik. Látjuk a gerinctelenség magasfokát, amikor beszáll valaki kocsiba és beviteti magát a célba. Logikus, nem? Legyalogoltál 92 km-et és a maradék 6 már nem megy? Oké! Én kérek elnézést. Baji templomot elhagytuk és nem sokkal később a települést is.

Átmentünk a sorompónál. Át a parkon majd bal index és már ott is a sok autó és a cél. Az utolsó métereken némi örömkönnyet is hullajtok. MEGVAN! Életem első százasa! 21 óra 45 perc alatt sikerült abszolválni 18 és fél évesen. Célkaja közben is jön pár örömkönny. Pólót vásárolok, amit azon nyomban már veszek is fel. Veráék kivittek minket a vasútállomásra majd Vonattal mentünk haza Szombathelyre. Köszi a szervezést! Egy élmény volt!