Vendvidék 25

Vendvidék 25

Az előző napi 50 km után vasárnap megrémülve mentünk Felsőszölnökre, Kálmánnal, Danival és Rékával. Dani a maraton mellett döntött, mi meg megelégedtünk a 25-ös távval. Sok esőt írt, így megnyomósra terveztük a túrát. 7:10 kor már ki is lőttünk(később kiderül, hogy miért baj ez).

Danival még együtt megyünk. Elhagyjuk a falut. Az utolsó házat megpillantjuk, amiről fotót érdemes készíteni, hiszen a mai Magyarország második legnyugatabbra fekvő lakóháza.

 Aznapi legkeményebb emelkedőn mentünk fel a Hármashatárhoz. Elsők vagyunk a 25 km-en. Direkt körbe mentem az emlékműnél, így 10 másodpercen belül három országot sikerült érintenem.

Kis beszélgetés és mehetünk is tovább. Réka kicsit lemaradt itt tőlünk. Danitól búcsút veszünk, hiszen ő balra megy, mi meg jobbra. Ausztriában vagyunk. Megtaláljuk a zöld kilátót, de kilátás nincs róla, hiszen itt körbe fák vannak. Egy fotót azért megér.

 Magyarországra visszatérve egy kis dilemmába ütköztünk. 

Nem! Nem a kilátás miatt. Szemben egy kutyától megijedtünk, hiszen kerítés sehol és nem láttuk, hogy meg van e kötve. Megvolt, de csak később derült ki. János-hegyen vagyunk. Pontőr sehol. Idő? 9:10 és mikor nyit a pont? 10:45. Hűhh. Hát itt azonosult bennünk, hogy 8-tól lehetett csak indulni.

Itt ért utol minket Réka. Hullámzunk az erdőben. Néhol keressük a piros jelzést. Metszettük Felsőszölnököt. Májusfát látunk és fotózunk.

Jobbos kanyar és egy agresszív kutyával és régebben pottyantós wc-vel megáldott udvaron keresztül mentünk. Érdekes ez a piros jel. Egyszer temetőn megy keresztül(Sümeg), egyszer meg más udvarán.

Kis szintemelkedés, majd szintben mentünk sokáig, így eléggé bő beszédű volt mindenki. Kétvölgybe érkezünk el. Egy potyautas is mellénk szegődik. Egy kutya, aki sokáig jött velünk.

Nem tudtuk kié. Szerencsére, még a nyugodtabb fajtából volt. Próbáltuk lerázni, de nem ment. Amikor más fele ment, akkor a szagunk után jött. Egy idősebb nővel találkozunk és meséli, hogy azon a környéken rengetegen betelepültek és ők úgy sétáltatnak, hogy csak szabadon engedik őket. Elbúcsúzunk tőle. A kutya meg rohangált fel-alá. 

Jobbról kutya ugatás hallatszik. Ha ezek egymásnak esnek...szerencsére nem így lett. Annak a kutyának a gazdája ismerte a kutyát és szólt neki. Addig mi mentünk tovább a kilátóhoz, a Katalin-hegyre. 

Pontőrök elméletileg egy óra múlva jöttek volna, ám akkor értek oda amikor mi fotóztunk. Ők voltak az előzőnél is egy darabig, így meg kaphattuk a pecsétet is és az ellátást szörp és nápolyi jegyében.

A Kapfeinsteini vár

A kutya rendesen megvárt minket. Elbúcsúzunk a pontőröktől és megyünk tovább Szlovénia felé.

Átmentünk a határon. Mondhatni "átcsempésztük" a kutyát a határon.

Čepinci határában mentünk. Itt megérkezett a kutya gazdája. Megszökött, mint kiderült már nem először. Nagyjából 6 kilométer át jött velünk. Határ mellett mentünk jó sokáig, aztán a határkövek után már végleg Magyarországra értünk.

Kálmán egy fekete én meg egy fehér kutyára emlékeztem itt. A fehér kutyát kikerültük, de a feketét nem és mellette volt egy barna is. Rendesen megálltunk itt. A vas ketrec nyitva volt. Amikor nem figyeltek elosontunk szépen. Innen már megnyomtuk rendesen. Sikeresen beértünk Felsőszölnökre. Díjazásunkat megkapjuk és kupont is kapunk, amit ott helyben be is váltottunk. Én ismét külön díjazást kapok, hiszen itt is legfiatalabb teljesítő lettem. Ezt nem hittem volna, hogy 25-ön is. Természetesen nem ellenkeztem, így hát átvettem. Két külön díjazás egy hétvégén. Később kiderült, hogy három kullancsot sikerült össze szednem a túrán.

 Azóta már fent vannak a kupáim mellett a polcon. Köszi a szervezést! Jó kis hétvége volt!

Előtte nap az Őrség 50-et csináltuk. Annak a beszámolója itt található:

https://marktourshun.blogspot.com/2019/05/orseg-50.html