Őrség 50
"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent"(Radnóti Miklós)
Nekem az Őrség mit jelent? Hmmm. Gondolkozzunk! Vas megye ugyanúgy, tehát hazai terep, de valamiért nem érzem magam otthon. Szégyen szemre évente az őrségi látogatottságaim száma egy számjegyű. Májusban Őrség és Vendvidék teljesítménytúrákat rendeznek ezen a környéken, amin most már második alkalommal sikerült részt venni és néhány varga betűvel, de teljesíteni.
Szombaton hárman indultunk neki a kalandnak Szombathelyről. Kálmán már ismeri a környéket, mint a tenyerét, Dani meg elsőbálozó ezen a tájegységen. Körmenden Réka is beszáll a kocsiba, így aznap négyen indultunk el négyen Őriszentpéterről.
Átkelünk a hídon és lefotózzuk Őriszentpéter egyik látványosságát, a református templomot.
Beton koptatás már az elején. Ilyenkor nem hittem volna, hogy visszasírom. Templomszeren vagyunk és máris kapjuk a pecsétet. Jöhetnek az átkelések amik tavalyról rendesen megmaradtak. A Zala könnyen adta magát.
EP? Igen! A vadászház! Elsőre nem rémlett, de később beugrott, hogy itt is van EP. Kezdődik a műsor a sarat illetően, bár ez még csak előjáték volt. Hosszú beton egyenes és máris Szalafő, pityerszeren vagyunk. Itt szólunk pár túratársnak, hogy nem jobb oldalt, hanem bal oldalt kell menni.
Az EP-n citromos szeletet kapunk.
Kifele láttunk Európai bölényeket.
Nem fogok hazudni. A következő 9 km monoton volt. Hosszú egyenesek néhány kanyarral fűszerezve. Egyszer csak mást sem hallunk, hogy:Cupp, cupp, cupp. Rendesen saras ez a rész. Némiképp megingunk itt, mivel nem ismerős senkinek. Szlovénia táblát találunk. Jó helyen vagyunk!
Karavlához érkezünk el. Itt előbb Veráékkal, majd Reniékkel futunk össze.
Reni érkeztével a tempónk növekedett. Orfalunál a teaháznál EP és a túra szempontjából egy fontos rész. A mentás limonádé isteni volt!
Elhagytuk Orfalut és bedobtam egy szendvicset. Itt kezdődött a "buli". Kálmánék előre mentek, így Rékával ketten folytattuk utunkat. Hú de nem éreztem magam jó. Könnyítenem kellett magamon. Hasmenés. Na ez remek! Innentől már nem annyira élveztem és még a fele hátra volt. Farkasfán már a helyi erő jelezte, hogy menjetek innen.
A kocsmában találkozunk Kálmánékkal és útjukra engedem őket, mi nagyon más tempót megyünk ma. Újabb hasmenés érkezett meg nálam. Colát iszok, hátha az vissza fogja(később kiderült, hogy segített). A haranglábat természetesen nem hagyhattam ki, így lefotóztam.
Egy helyen a falu végén sikeresen benéztük. 200 métert tettünk bele pluszba, így 400 az összes plusz táv. Itt hozzánk csatlakozott Vivien. Továbbra sem éreztem magam toppon. Át keltünk a Lugos-patakon. Valaki az ugrást, valaki meg a kerülőutat választotta. Én az előbbi csoportba tartoztam. Ismerős szakasz jött. DDK. Hársas-tóról ismerős talán?! Kondorfán a kocsmában almafröccs mellett döntök. Nem tartott sokáig a fél litert leküzdeni.
A következő rész nagyon nem hiányzott. Ákron-bokron keresztül mentünk, kerítés kerültünk és cuppogtunk egy jót a Dó-réten.
A Bárkás-tónál EP volt. Ispánk már elhanyagolható távolságra volt. Az itteni kiwi szörp fenséges volt.
Nem mesze innen sikerült kidobnom a taccsot, úgyhogy sajnos az itteni faházak után a maradék 6 kilométeren egy db fotót sem csináltam. Verákkal innen már együtt fejeztük be a távot.
Disznó-tetőn magunknak pecsételünk. Nem messze már Őriszentpéter van. Beérünk Őriszentpéterre és sikeresen varga betűkkel abszolváltuk a távot, így 10 órás teljesítési idővel kaptuk meg a díjazást. Én külön díjazásban részesülhettem, hiszen én voltam a legfiatalabb, aki ezt a távot teljesítette. Pólót is veszek természetesen. Köszi a szervezést!
Másnap meg mentünk a Vendvidékre, amit itt olvashattok:
https://marktourshun.blogspot.com/2019/05/vendvidek-25.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése