Tanúhegyek 30
A Balaton-felvidékre mindig, minden évszakban szeretek jönni. A tavaszi Tanúhegyek-túra idén is remek volt. A túrák Pelso és cartographia fordulósak voltak. A 30-as távot választottam idén(is). Hat óra előtt elindultunk Szombathelyről, hogy időben autózzunk el Badacsonytördemicre. Kálmán és Zoli az 50(57)-es távot választották, míg mi Rékával megelégedtünk a 30-assal. Rajtban már ismerősök fogadnak minket. Mindig szeretem azokat a túrákat, amiket ez az egyesület szervez, hiszen tudom, hogy sok kaját nem kell vinnem és a profi szervezés garantált. Negyed 8 körül ki is lőttünk az indító Túró Rudolffal a kezünkben. A srácokkal hárman vágtunk neki a túrának. Egyből emelkedővel kezdünk. Elérkezünk a Bujdosók lépcsőjéhez. Rengeteg lépcső. Nem érdemes számolgatni. Gyorsan túl lettünk rajta. Badacsony! Számomra a tanúhegyek között a Number One!
Az első EP a Ranolder-keresztnél volt. Természetesen a fotó a Balatonról nem maradhatott el, még akkor sem, ha messze nem ez volt a legszebb kilátás amit innen láttam.
Egry-József kilátóhelyen át a Hertelendy-emlékkőhöz jutottunk el. Az itt elvesztett szintet vissza kell valahogy nyerni, nemde? Néhány lépcsőt itt is leküzdünk. Kisfaludy-kilátó jön. Mindig érdemes ide felmenni. Most is volt értelme, hiszen ha nem is a Kab-hegyet, de a környező hegyeket láttuk.
Kocogás következik. Lajosék éppen mennek fel a kilátóba. Kőkapun jól lehetett kocogni egészen a Klastrom-kútig. Itt Balaton-szeletet kaptunk. Kocogtunk is tovább. Leértünk Badacsonytomajra. November óta először. Sörpatikában üdítőzünk egyet. A Szent-Imre templomról a fotó nem maradhatott el.
71-es főutat metsszük. Nini! Ott van a Kisfaludy-kilátó!
Vannak akik ott tolják a környéken. Szurkolunk nekik is. Badacsonyörsön vagyunk. Megpillantjuk az Örsi-hegyet, ahol pár hete volt egy igen erős benézésünk és ahová ma is felmegyünk utunk során. Varga pincészetnél ismét EP volt. Sós dolgokat ettünk itt. Közben "szegény" pontőröket "sajnáltuk", hogy itt kellett nekik ülni.
Folly arborétum következett. Most is gyönyörű volt. Kicsit szégyenlem, hogy ezen a TT-n kívül még nem volt alkalmam ide eljönni. Majd nyáron?!
A kilátóból fotózva a Badacsony, meg valami halas-tó, ami a Balaton névre hallgat. :-)
Örsi-hegyen valahogyan átugrottunk ügyesen. Izzasztó volt. Jééé? Máris itt van a Pálos kolostorrom? Itt ám!
711 éves a Magyar Pálos rend. Aszalt gyümölcsöt ettünk itt. Két fajta is volt, keserű és édes. Mindkettő ízletes volt. Salföld fele jobbra a Hegyestűt sikerült észre venni.
Salföldre beértünk. Faluházon megpillantjuk Balassi Bálintot és már az EP-t is. Az ellátás...hát...nem tudom elmagyarázni, hogy milyen jó volt. Én természetesen disznó módjára röpültem mindenre
Könnycseppet nem hullattam, de nehezen hagytam ott a többi dinnyét. Salföldet elhagytuk. Egy búcsú fotót lőttünk a helyi csacsiról.Na, de csacsikám! Az nem csacsi eledel! :-)
Hullámzunk egy kicsit a hangulatos erdőben. Tóti-hegy lábánál aznap először elő vettem a botokat. Bottal nem is vészes ez a hegy...sőt...kezdem megszeretni. Oké! A kilátás is közre játszik! :-)
Andival és Attilával futunk itt össze. Ereszkedünk is le a hegyről. Istvándy pincészetnél vagyunk. Zene is van! Zsíros és lekváros kenyér is jut mindenkinek. Kínálnak minket borral. "Nagy duzzogva", de elfogadjuk.
Itt szétváltunk. Ők jobbra, én balra fordultam az aszfaltnáé. Jó utat kívántunk egymásnak. Innentől kezdve egyedül folytattam utamat. Emelkedő kicsi hullámzással. Jobb indexet kiraktam a Gulács emelkedője felé. Az elején a köves részen a botot nem is használtam. Utána azért kellett. Viszonylag nem volt szembe forgalom. Megpillantottam a Szigligeti várat.
Egyszer csak nézek balra. Az meg mi? A Gulács helyi báránya. Pontőrök mondták, hogy egész nap itt mászkált.
A hegy tetején a helyi gyíkokat is sikerült lencse végre kapnom.
Lefele az egysávos Gulács autobahn már jobban megvolt telve, de így is sikerült biztonságban lekocogni rajta. Kicsit viharvert volt az út itt. Ennek ellenére jó volt, mivel csak a léptemet halottam, a botom kopogását és az erdőben tanyázó méheket. Csodás volt. Kutya ugatás fogadott. Meleg volt és ezt ő is tudta, nem is akart kijönni az árnyékból. Nem mondhatom, hogy jól őrizte a pipacsokat, hiszen le tudtam fotózni.
Megtisztelt engem a Csobánc és elő bújt.
Sikeresen beértem Badacsonytördemicre. Ezzel együtt megvan a túrafüggő ezüst. Remek túra volt! Kapom a díjazást és a kajajegyemet a mákos tésztára. Innen jöhetett a hosszú várakozás, ami csak egy pillanat volt hiszen rengeteg ismerőssel futottam össze és Szendrő Szabolcs csodálatos előadását is megnéztem. Összességében: Remek napot tölthettem el itt a környéken a mindig csodálatos Balaton-felvidéken. 958 fő indult az összes távon. Meg tudom érteni! Felkerült a túra az én személyes top 5 listámra! Köszi a szervezést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése