Pirkanc 26 Hegyi Tavak

Pirkanc 26 Hegyi Tavak

Április második hétvégéjén járunk. Vasárnap Szentbékkállára vitt utunk Kálmánnal. A Káli medencében rendezték a Pelso Kupa harmadik fordulóját, ami eléggé változatos tud lenni. Sajnos vasárnap a természet bal lábbal kelt fel. Negyed 8 kor parkolunk le a rajtnál már néhány "sorstárs" itt van, sőt már a profik úton is vannak a legnagyobb távon. Elindulunk mi is egyenlőre a 48-as távon és MÉG szárazon. Jobbra kanyarodunk ki a rajtól, Zolit látjuk meg ahogy megérkezik a furgonjával mi meg addig vakon voltunk. Rossz fele indultunk el. Jól kezdődik. Javítunk a hibánkon és már a kijelölt útvonalon vagyunk. Megpillantjuk a templomot és ismét rossz felé indulunk el. Király! Jól folytatódik! Kiérünk a településről. Kellemes tavaszias erdőben haladunk széles mosollyal...ja most már nem. Elkezd szemerkélni az eső. Egy igen kellemes emelkedő jön. Nem bánom, hogy elhoztam a botot. Keleményes-kőre felküzdjük magunkat. Hegyi réten mentünk tovább. Az eső egyre kezd erősödni!?

Az első EP következik, ami a Fekete-hegyen lévő Eötvös Károly kilátó volt. 

Pecsétet nyomunk és eszünk valamit, ha már kirakták nekünk.

 

Kilátást nem nagyon kell itt keresni. Mi azért megpróbáltuk. 

 Ott a Balaton!? Valahol ott kell lennie. Megunjuk a "pazar" kilátást. Még lent beszélgetünk Lajossal, aki az előző napi Strázsa Honvéd túráról mond pár szót. OKT-n megyünk tovább.  Jobb kanyar a Vaskapu-árok felé. Nekem elsőre a Kőszegi-hegységben lévő Hosszú-völgy jut eszembe róla.

 Kálmán felidézi a Tanúhegyek 100-at amikor itt felfele jött fel. Végig kocogtunk lefele. Bal kanyar. Némi kilátást is vélünk felfedezni, például a hegyestűt.

Zoli hívja Kálmánt éppen. Előző nap Zoli az ország másik végén megcsinálta a Mátrabércet. Sikeresen hazaért. Gratula neki! Mi addig nem nagyon tudjuk eldönteni, hogy esik e vagy sem. Inkább az igen fele hajlunk. Vannak pillanatok amikor szakad, amikor nem esik, amikor csöpög. Ezt én személy szerint rühellem. Akkor döntse el, hogy mit akar. Szakadj vagy állj meg! Beérkezünk Balatonhenyére. Ildiék jönnek szemben. A kocsmánál OKT pecsétet nyomunk és almát veszünk a kosárból. Sárga jelzés jön egészen Kapolcsig. Kiérünk egy rétre. Meg kell jegyeznem, hogy nem nagyon állnék itt viharban amikor villámlik meg dörög. Szerencsére ezek azért kimaradtak.

Igen sok szint nincs a túrán. Jön a Királykő. Na itt van, de minimális. Kódot írunk fel.

A hatalmas bazaltoszlopok a pleisztocén korban keletkeztek. A gyorsan kihűlő láva hirtelen hő és térfogatcsökkenése réteges-pados és oszlopos formákat alkotott. Felületüket a külső erők szél és víz formálták, legömbölyítették. Közelében őskori földvár maradványai találhatók. Beérünk Kapolcsra, a túra egyetlen frissítőpontjára. Aszalt gyümölcstől a szörpön át a vajas kenyérig minden volt.

Kapolcson még egy fotót elkattintok magamról és a fűzfáról is egyet. Az érzés egyre nő, hogy a kisebb táv lesz a nyerő ma.

Sárga kereszt jelzés jön egészen addig, ameddig nem csatlakozunk bele a sárga háromszögbe. Saras rész volt!

 Nemsokára ismerős szakasz jön. Közben megpillantok valamit. Clematis morefieldii

Ismerős szakaszon vagyunk. Néhány órája itt toltuk a Vaskapu-árok fele. Kálmán egy ideje ijeszteget azzal, hogy a kilátóról az OKT-n lefelé igen szigorú menet lesz. Szemben túratársakat pillantunk meg. Némiképp érdekes, bár ha belegondolunk, hogy 11-ig lehetett indulni, akkor más a helyzet. A kilátóhoz ismét elérünk. Pecsétet nyomunk megint. A kilátás nem változott amióta itt voltunk. Felfele sikeresen bevertem a fejem. Nem vagyok egy colos gyerek, de ez tuti hobbitokra tervezték anno domínium.

Jön a féltet OKT-s ereszkedés. Hála az égnek összekeverte egy másikkal. Még azért gondolkozunk azon, hogy legyen folytatás a hosszabbra, de mérlegelünk. Két hét múlva a Kopasz-hegyre a, kőtengerhez és a mai túráról már ismerős Fekete-hegyre is megyünk(Káli  60). Egy hónap múlva meg, ha minden jól megy a Csobáncra felmegyünk(Tanúhegyek 50). Szóval ki lesznek ezek pipálva, csak idő kell még rá. 

Veronica Speciosa. Jobbos kanyart veszünk és már látjuk Szentbékkállát. Azaz, hogy a szembe lévő túrázókról nem tudtuk, hogy mit kerestek ott. OKT nem lehet, csak kirándulók. Aha, na persze. Mi voltunk a birkák. Később feltűnt: Mi lesz a templomrommal? Nagyon szégyelljük magunkat miatta. Sokan tudjátok, hogy inkább + látnivalót rakunk bele néha, mintsem kihagyjunk egyet. Beértünk Szentbékkállára.

Én már készültem rá, hogy Gabriella vissza fog minket küldeni(hozzá teszem teljesen joggal). Nem így lett. Elfogadta. Köszönjük neki és sajnáljuk. Legközelebb azért is megnézzük. Összességében egy jó túrának voltunk szemtanúi. Köszi a szervezést! Lehet számítani a következő túrán is, hogy legalább a templomrom miatt, de visszatérünk ide!