Tekeres-völgy 42 és a Vámosi csiga-biga
Hatodik alkalommal rendezték meg a Nemesvámosról induló, népszerű túrát a Déli-Bakonyt és a Balaton-felvidéket összekapcsoló Veszprémi-fennsíkon. A hosszabb távok érintik a királynék városát,Veszprémet, a Csatár-hegyet,a Malom-hegyet ahova kis túlzással négykézláb mentünk fel,a Miklós Pál-hegyen található híres Tiszafást is. Ez volt a leghosszabb táv, vagyis a Tekeres-völgyi maraton.
Péntek reggel kis csapatunkkal indultunk útnak Nemesvámosra. Túratársaim először Réka,Laci és Zoli volt. A túra későbbi részén meg majdhogynem teljes csapatot cseréltem. Negyed 8-kor érkeztünk meg Nemesvámosra. Látjuk,hogy Kálmán és Ildi jön már visszafele a 7 km-es távról. Mi ketten Rékával elindulunk tekintettel arra,hogy úgy is utol érnek minket majd. Fél 8 kor ki is lőttünk a Rózsa Pizzériából.
Likas-domb igencsak nagy széllel fogadott minket. Jó! Cserébe kaptunk kilátást, szóval végül is megérte.
Metszettük a 77-es főutat.Itt írunk fel egy kódot. Már látjuk az aluljárót és megpillantjuk a táblát.
Igencsak szintes egy város. A belvároson is átmentünk, hogy odaérjünk a Veszprémi vár-hegyre. Szent-György nem engedte, hogy felmenjünk a Hősök kapujához, de végül még is beengedett.
Sikeresen feljutottunk és Veszprém városa borult elénk.
A kód alattunk a Szent-Benedek-hegyen volt,bár nem a keresztnél, de én kimentem oda is.
Réka mondta erre a kilátóra,hogy:"Remélem nem kell odáig oda menni"! Mit ad isten? 20 perc múlva már ott is voltunk. Bár addig még volt látni való. Kapásból akkor amikor a viadukt alatt mentünk. Érdekes,hogy az ember a kezével és gépekkel miket nem tud létrehozni.
Egy hirtelen jobbos fel a lépcsőkön.Kicsit tanakodtunk,hogy merre, de megtaláltuk a rendes utat. Egy pillanatra nagyot néztünk amikor megláttuk a dinókat. A veszprémi állatkert szélén voltunk.
Egy kisebb kilátót érünk el. Itt nincs kód. A következő pont a fent említett"remélem nem kell odáig elmenni"kilátó volt. Odaértünk megtudtuk,hogy ez a Gizella királyné-kilátó. Eléggé érdekesen néz ki. Tudnám hasonlítani a Gerecsében található Ranzinger-Vince kilátóhoz. Veszprémtől nincs messze. Simán eltudom képzelni, hogy odáig felsétálnak családok is. A kilátás meg egyedi, ahogy azt a panoráma fotóm is mutatja.
Leereszkedtünk a Lackó Dezső-forráshoz.Kár,hogy nem folyt belőle semmi. Almát kapunk itt.
A 8-as főutat metszettük és indultunk a Csatári kápolnához.
Itt elsőre az alapértelmezett Windows háttérkép jut eszembe. A szalagozás kiváló volt. Ördög-sziklánál pecsételünk. Jön a Cholnoky-kilátó a kápolnájával együtt. Messziről azért kicsinek tűnik, de amikor odaértünk már nem volt kicsi.
Elég szép emelkedőt megtennünk ameddig ide jutottunk fel. A kilátás megfelelő volt.
Azt a szintet amit most felfelé megszereztünk azt most elvesztettük. Meredek volt a lefele menet, de nem unalmas. Nagyjából 10 percig próbáltam fotózni egy hóvirágot. Amikor már a fókusz jó volt akkor nap ment el. Így szokott ez menni.
Tetszetős volt a völgy amiben mentünk Márkó felé. Még Medvehagymát is láttunk(később már tucatjával).
A Márkói hídnál volt az EP. Itt aztán adtak amit csak tudtak. A Bodza szörp mennyei volt,bár a lekváros kenyerük se volt rossz.
Itt találkozunk Kálmánékkal először. Mi megyünk ők jönnek. Renivel is össze futok. Egy héttel a múltheti zirci buli után. Mezőn mellett mentünk a piroson tovább. Hátranézek már látom is őket a távolban. Közben megcsodáljuk a már szóvá tett tucatnyi medvehagymát.
Egy eléggé finom emelkedő következett ahol Réka lemaradt tőlem, de nemsokára jöttek már Kálmánék. A Miklós Pál-hegyen egy feltételes EP bújott meg, de nem tudott jól elbújni. A Dr.Majer Antal-kilátónál értek végül utol engem. A kilátó valami fenséges volt. Érdekesen van megépítve. A kilátás azért nem hagyott cserben minket. Megkaptuk amiért jöttünk.
Középső képen a Kab-hegy az alsón meg a Kőris-hegy amire ha nem süt rá a nap akkor valószínűleg nem vesszük észre. A Szentgáli tiszafáson keresztül mentünk a helyi erő idegenvezetésével, hiszen Ildi Bándon lakik ami alattunk volt már. Ott is nőttek rendesen a medvehagymák.
Bánd határában vagyunk. Ildi köszön férjének majd utánunk jön. Egy játszótér kis emelkedő és már láttuk az Essegvárat. Amikor a 8-ason megyünk haza akkor onnan lehet látni.
Néhány érdekesség róla:
1:1309-re vezethető vissza a múltja írásos emlékek alapján amikor Igmándi Lőrinc ekkor eladja a Castrum Scegh néven említett várat egy Lőrinte nevű előkelőnek. Építése vélhetően 1270 körül volt.
2:Hogy miért így néz ki? Nincs rá bizonyíték, csak sejtés,hogy az 1552-ben itt járó törökök tehették ezt.
Bándon a Hársfa sörözőben volt az EP.200 ft-os kupont kapunk meg sütiket. A faluban még megcsodáltuk a templomot. Érdekesség,hogy Mádl Ferenc köztársasági elnök Bándon született. A falu végén egy matricát teszünk a lapunkra és veszünk egy szőlőcukrot. A 8-as mellett mentünk és megpillantottuk aznapi utolsó hegyünket a Malom-hegyet(komiszság veszély). Márkói hídnál másodszorra járunk. A vízesés fotót nem szalasztjuk el.
Jöhet hát a Malom-hegy(komiszság veszély max fokozatra kapcsolva). A képet látva tudtuk, hogy ez nem lesz sétagalopp.
Egy út van felfelé az is jelzetlen. Amikor véltem felfedezni valamilyen ösvény formát akkor naná, hogy toronyiránt bokrokon,fákon át vezetett a kedves rendező. Okos nő ez az Edina. Nem baj, így szeretjük, kissé komiszan. Legalább kilátást kaptunk, ha már levegőt nem nagyon.
Sikeresen felérünk a tetejére. Pecsétet nyomunk. Találkozunk Ildi fiával, Márkkal aki (most kapaszkodj meg)lóval ment le ahol mi feljöttünk. Később felhívta az Ildit sikeresen leért. Nem kispályás a srác! Megjegyezzük mintha csöpögne. Leérünk a józan-dűlőhöz.
Kutyaugatás fogad minket, miért is ne. Őrjöngenek a négylábúak. Egy ismétlődő szakasz. Felidézzük ezt a szakaszt és a rajta lévő hatalmas szelet. Tekeres-völgyi elágazónál kódot írunk.Jön Vilmapuszta. Nincs is messze. Kerek 400 m. Gyorsan oda is érünk. Rengeteg kajával vártak minket. Sajt,piskóta tekercs, ropi stb. Én kellően legelésző üzemmódra kapcsoltam. Hú, de finom volt! Befejeztük(azt hittük sose fogjuk)a legelészést és végre eljutottunk a túra névadójához a Tekeres-völgybe. Lábunkba 35 km, de megérte kivárni.
Pecsételünk. Egyre jobban kezd szitálni az eső. A most következő mező előtt a szalagozott résznél találkoztunk 30 km-en lévő túrázókkal. A mező végén a 77-es út van. Már hűvös volt és szemerkélt rendesen az eső. Szinte bent van a fejemben:
Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messzeEgy kód és már csak be kell menni a célba. Megpillantjuk a táblát.
A 67-es úton várhatsz rám dideregve
Nyáréjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög
A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.
Célba menet találkozunk Laciékkal. Ők már mennek hazafele. Jól lenyomták ők is túrát. Mi is sikeresen beérünk. Laci száll ki a kocsiból aki a 20 km után már aludt is a kocsiban. Megkapjuk a díjazásunkat. Ez volt a maraton.Jöhet a kisebb táv!
Erre a túrára még csatlakozik hozzánk Kálmán lánya, Emese is. Tisztességesen végig csinálta. Elmesélte nekünk, hogy milyen klassz volt a veszprémi állatkert. Áradozott róla. A túrán csupán két EP volt a Római halomsírnál egy és a Nagy-kútnál. Befejeztük ezt a kis sétát is ennek a díjazását is megkapjuk. Jó pár ismerőssel találkozunk itt. Célfotót is csináltunk a csapattal. Másnap meg már mentem Lepkére így azért lassacskán indultunk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése