2018. szeptember 16., vasárnap

Őrvidék 60

Őrvidék 60
Ismét egy VTT futam.Ezzel a túrával a VTT ezüst megvan.Kicsit aggódtam, mivel az eddigi leghosszabb túrám volt. Reggel 7 óra után egypár perccel útnak indultunk.Andi barátja Jani és én. 
Ez a mozgalom egy ajándék nekem.Közelben rengeteg fantasztikus túra van.Ez is köztük van.



















Jó időben voltunk.Elhagytuk Lukácsházát. 















Kiértünk Kőszegszerdahelyre.Az égiek kegyesek voltak hozzánk.















Velemben a Pittyesben megkaptuk a pecsétet én meg a hagyománynak megfelelően az almafröccsömet.Itt ketté vált a 60-100 táv.A 100 km lévők Bozsok felé vették az irányt mi meg Kőszeg felé.Velemet elhagytuk és elindultunk a források felé.Borha-forrásban sajnos nem volt víz.Ellentétben az Enikő-forrással. Itt volt egy EP.Következő állomás az Óház-kilátó volt.Az ottani kilátás mindig különleges számomra.

 Kőszeg
Táborhegy és Ausztria














A Fatalin-bükkök felé vettük az irányt.Az Ördög-tányér következett. 
Valaki nagyon unatkozott.Jól néz ki.














A Pintér-tető felé vettük az irányt.Egyik kedvenc helyem az.Mindig kiváló kilátás van ott.Ez most sem volt másképpen.

 














Innen leértünk és szabad szemmel láttuk a Trianon-keresztet.Itt csatlakozott hozzánk egy kis macska.Igaz, hogy csak 100 méteren keresztül jött velünk.Biztos tudta, hogy mi ma hosszú távon vagyunk.Kőszeg határában voltunk már.Szultán-kilátónál értünk ki, ahol volt egy EP.





















A Kőszegi Jurisics-várban volt a következő EP.Itt szörpöt kaptunk.Itt Ricsivel találkoztam. 21 km-nél jártunk. Elindultunk a sógorok felé. Még Kőszegen az iskolám melletti coop-ba bementünk egy kis energia pótlásért. Lassacskán elhagytuk Magyarországot és kiértünk Ausztriába. A nem rég felújított sárga alpannonián mentünk ki Ausztriába.


 Ausztriába jó érzés volt kimenni. 



















Tavaly itt Andrissal mentünk akkor együtt először.Arra a túrára sokat gondoltam a túra közben.Egy éve is nagyon jó volt. Még Rattersdorf(Rőtfalva)előtt a Hubertuskapelléhez értünk.















Rőtfalvára pont ebéd időben érkeztünk.Egy lélek sem volt.





















Kiértünk Rőtfalváról.Közben meg átértünk Liebing-re.















Itt az orromat megcsapta a húsleves szaga.Szívesen bementem volna. Innen kissé monotonná vált az út Lékáig, de tudtam, hogy csak Hochstraß-ig lesz ilyen.Onnantól már nem fogjuk észre venni, mivel nagyon szép helyeken mentünk. Nem láttunk sok jelzést.Az is lehet, hogy nem figyeltük. A Liebing-Hochstraß szakaszon észre vettünk, hogy kezd beborulni.Szerencsénk volt és megúsztuk eső nélkül a napot. Beértünk Hochstraß-ra.Itt mondom Andinak, hogy remek helyeken megyünk majd.Tavalyról emlékeztem rá.Az EP is ugyanott volt ahol tavaly.Hochstraß-on volt látni való.

 Megláttak minket és jöttek felénk.
















A matrica megvan.Irány Lockenhaus(Léka).A Lékai vár csodás volt, mint mindig.Pecsét,szörp és nápolyit kaptunk. Átmentünk Lékán.Szép város.
















A Lékai templomba is bementünk.Éppen egy esküvő volt. Bemehettünk volna.Mondtam Andinak, hogy mondjuk azt, hogy a menyasszony rokonai vagyunk. Ezt németül nem tudtuk sajnos.Jött az az emelkedő amitől egy kicsit tartottam. Majdnem 10 km hosszan mentünk fel az Írott-kőre.Én kifejezetten élveztem.Útközben szedret ettem és sokat fotóztam.Túl értékeltem ezt az emelkedőt.Jól esett ez az emelkedő. Lent Lékán azt írták, hogy 2 és fél óra.Nekünk másfél óra volt.























Majd kiderült, hogy miért emlékeztem keményebbre.















Ezen az 1km-en volt a kemény emelkedő.Kifejezetten örültem, mivel nagyon tartottam ettől az emelkedőtől és alig éreztem meg. Felértünk az Írott-kőre.






















A kilátás kifejezetten jó volt.


















16:59 kor értünk fel. 47 km-nél jártunk és a szintemelkedés 95%-a megvolt. Velem felé vettük az irányt.





















Leértünk a hegyről és a Hosszú-völgyben mentünk be Velembe.















A Pittyes-kocsmában almafröccs és a pecsét várt ránk. Innen még 8 km volt hátra.Itt találkoztunk 2 sráccal akikkel már gyors tempóban állandó 6 km/h átlagban mentünk be a célba. Már a nap lement.Mi nekünk még a Csömötei-hegy hátra volt és a pecsét.





















Utolsó 2 km következett.Beértünk a célba. 12 óra 52 perc.Eddigi leghosszabb túrám volt. Nagyon örültem, hogy a lábam nem fájt.Csak akkor kezdett el fájni amikor a célban a babgulyás után fel kellett kelni. Nagyon jól éreztem magam.Kiváló környezet,kiváló szervezés,kiváló társaság.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése